Isten ember felőli tervébe, gondolataiba enged bepillantást az alábbi vers: 

 

"Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. 

 A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják."

 (Példabeszédek 25:2)  

melyből arra következtetek, az ember (és nem csak a királyok) tudás,

kutatóvágyát, kreativitását Istentől kapta, mely hajtóerőként működik

az emberiség történelmében. Egy erre való biztatást ismerek fel a kö - 

vetkező versekben: 

"Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, 

 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, 

 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy 

 keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, 

 akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret."  

(Példabeszédek 2:1-5)

továbbá egy megállapítást: 

"Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban

 és sötétségben levő köveket." (Jób 28:3)