Ez tényleg nagyon nagy ajándék! Keressük Isten országát, és ráadásként (mintegy bónusznak az igazán fontos mellett) minden megadatik számunkra! Ha nem így tapasztalod, akkor azt kell Jézus Krisztusnak elmondanod, és abban szükséges világosságot kérned tőle, hiszen vele van vitád, vele kell tisztázd a kértségedet!

Egy másik topicon is feldobtál egy nagyon jó és továbbgondolásra érdemes felvetést (a bűn fogalmával kapcsolatban az ember cselekedeteiről), talán majd ott is megírom, amit erről gondolok (oda nem szívesen írok, mert ott valamiért nem nagyon tud párbeszéd kialakulni). Most csak azért hozom fel, mert ott szerintem ugyanaz van felvetésed a háttérben, mint itt. Ott a bűn fogalmának relativizálása a probléma, hogy Jézus Krisztus szavával szemben az ember mindenkori értékítéletéhez és kulturális, vagy bármiféle hátteréhez kötöd, mi bűn, és mi nem bűn. Ugyanezt látom itt is bajnak, mikor az imádságban az ember áll a középpontban, az ember kérése, kívánsága, amit Isten köteles teljesíteni (mármint emberi elvárás szerint). Nem! Az imádságban Isten áll a középpontban, nem a mi kéréseink, ezért tudunk úgy kérni, hogy megkapjuk azt. Ha meg nem kapjuk meg, akkor nem Istenben van a hiba.

Jézus Krisztus nem szűkíti le, hogy mi ''mindent'' kérhetünk tőle, sőt, bátorít, hogy valóban mindent hozzunk elé, amire szükségünk van, vagy amiről úgy gondoljuk, szükséges nekünk, mert ő tudja, mielőtt kérnénk, mire van valóban szükségünk, és azon felül is bőségesen megad mindent, mint ahogyan azt mi kérni tudnánk! Szóval ez a minden, ez valóban minden, még ha olykor csalódunk is az imádságban, mert előbb-utóbb mégis kiderül, hogy nem Istenben, hanem az elvárásainkban csalódunk, és úgy a legjobb nekünk, hogy Isten akaratát keressük az életünkben.