Evidens az alábbi megállapítás: 

 

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." (Példabeszédek 24:10) 

 

ugyanis az ember "nyomorúság idején" nem erőtől duzzadó, hanem erőtlen. Ilyen időszak lehet 

betegség, nélkülözés, mellőzöttség, céltévesztés, tetteink következménye, amiket Isten bűnnek 

tulajdonít, stb.. Ám ezen időszakban képesek vagyunk olyan tartalékot mozgósítani, amiről nem 

is gondoltuk, hogy bennünk van.

 

Hitem szerint ezeket Isten kódolta belénk, melyek segítik az emberiséget krízisek túlélésében. 

Mégis, ezen tartalékok végesek, nem mindenki képes alkalmas időben mozgósítani, ha pedig igen, 

akkor a sikert sok esetben magának tulajdonítja, magát dicsőíti vele.  

 

Viszont Krisztus követését tanulva a "nyomorúság idején" olyan forrást ismerek meg, mely Isten 

bennem élő Krisztusában van. Ezért az erő kimeríthetetlen, nem magamnak tulajdonítom, és az  

Atyát dicsőítem vele.  

 

Néhány erre vonatkozó biztatás Isten igéjéből: 

 

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." 

 (Zsoltár 50:15)  

"De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, ................................................................" 

 (Ézsaiás 40:31/a) 

"Ó, URam, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején!" 

 (Jeremiás 16:19) 

 

Egy pedig a hűtlenek (hitetlenek) bizakodásáról: 

 

"Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején." 

 (Példabeszédek 25:19)