Orbán Ottó

bottal kopogva a szélben

az öregedő férfi teste
  recseg-ropog kóró a szélben
az ördög meg dühönghet a falra festve
  hogy egy állhatatos hang mi mindent összebeszél benn

varázsszavai nyár meg fény meg öröm
  és persze nem történik semmi
száraz bőr sárga lábköröm
  ja és gyorsan ki kéne menni

bottal kopog a nyomorék sántikál
  itt volt fiatal majdnem boldog
beesett mell és ferde váll
 alakulnak a dolgok

a maradók szeméből bőven hullik majd a könny
  kinek-kinek a maga sorsa
a betegség a lomha szörny
  rálép és eltapossa