Nos, úgy tűnik, ebben nem voltam up to date... köszönöm a kiegészítést.

Annak én örülök, ha az derül ki, hogy egy ilyen nagymúltú cég terméke hibátlan.

Sokkal jobb, mint azt olvasni, hogy nem az.

Akkor annyiban módosíthatjuk a konklúziót, hogy kb annyiért hozzá lehet jutni egy régihez, mint egy újhoz - ami azért nem ugyanolyan, mint egy JÓ régi.

Igazából én arra is próbáltam rávilágítani, hogy nem minden arany, ami "vintage".

 

Azt amúgy nem részleteztem, hogy azért volt nekem tudatlan vásárlásom az ebay-en. Az első No 5. gyalumat, amikor vettem, azt láttam rajta, hogy Stanley gyalu és Record lever cap, de azt nem tudtam még akkor, hogy egy darabokból összerakott gyalut vettem.

Mostmár tudom, hogy a talpa 70-es évek vagy fiatalabb (type 19-ig nem volt olyan 5-ös talp, de a mostani ötösé is olyan...), viszont azokat már műanyag fogantyúkkal gyártották, de az enyémen bükk van (II. vh. elejéig volt "rózsafa" - maradjunk abban, hogy ez sötétebb trópusi fák gyűjtőneve), valamint egy 50-es évek közepe-60-as vége közötti béka és ki tudja mikori kés. Meg a Record lever cap. Szerencsém volt, mert nem kellett a káromon tanulni, mivel a gyalu jól működik.

Ha napi használatban lenne és esetleg lenne mellette másik No 5, akkor talán lenne összevetésem. De ma már ilyen "pedigrével" nem vettem volna meg. Akkor sem véletlen volt túl olcsó, tudatlan vevőre várt, mint én voltam.

A Record No4 és 9 1/2-nél már sokkal jobban tudtam, mit csinálok.

 

   

 

Egyszer rendezhetnénk valahol egy kézi gyalu találkozót... ;-)