hegefeco Creative Commons License 2018.09.22 0 1 215257

Pásztorok a Hit gyülekezetében,
avagy létezik-e tévedhetetlen szolgálati ajándék:

Az elmúlt napokban Kötő István a Hit gyülekezete lelkésze igehirdetése kapcsán szeretnék néhány dolgot megjegyezni. Előre bocsájtanám, hogy nem a lelkész úr személyével van problémám, hanem azzal az állásponttal, amit a Hit gyülekezet lelkészeként nyilvánosan több ezer hívő előtt képvisel.

Mi lesz Magyarország bibliai jövője? – Kötő István, lelkész (Hit Gyülekezete) igehirdetése

https://www.youtube.com/watch?v=Bxa6gxIVM2E

Részlet, Kötő István igehirdetéséből.
- Kérdező: „Milyen volt az apostoli gyülekezet és milyen egyháznak kell az utolsó időkben megvalósulnia?” (idézet az adás 40. percétől)

- Kötő István: „Teljes elkötelezettség volt ott nem voltak különálló hívők úgymond, és mindenki igazodott a vezetőjéhez, pásztorához, olyan nincs, nem volt, hogy egy juh, egy hívő elkezdjen homlokegyenest más dolgokat mondani, gondolni egy fontos kérdésben, mint amit a pásztor képvisel. Tehát ez egész egyszerűen lázadás attól a keresztény embertől.”

A fenti kijelentést vehetnénk egy lelkész magánvéleményének is, de sajnos nem az! Ez a néhány mondat azt a tradicionális Hitgyülis tanítást idézi, miszerint a pásztornak ellentmondani, más álláspontot képviselni és annak hangot adni egy hívő részéről elfogadhatatlan, sőt „egyszerűen lázadás”.

Az elmúlt évtizedekben nem csak a vezetőpásztornak és az őt körülvevő lelkészeknek, de számtalan vidéki gyülekezet vezetőjének is e tradicionális Hites tanítás biztosította azt a hamis tekintélyt, amivel ellentmondást nem tűrve vezethették a rájuk bízott közösséget.

De hallgassuk tovább:
„Tehát ahogy meg van írva, engedelmeskedjetek elöljáróitoknak. Ez a szellem benne van a mai kultúrában, hogy arra gondolok, amire akarok. Az úgy nem megy, hogy meghallgatom a látásokat, a vezető véleményét, és majd a hívő eldönti egyénileg, ahogy ő akarja, hogy ebből mi az igaz, mi nem igaz, hogy jó, hogy nem rossz.

Hát könyörgök, ez nem hit, ez nem kereszténység, nem juh állapot az ilyen. A lényegét nem fogta fel ez az ember a bibliának és az újjászületésnek, hogy újjászülettünk, krisztusi emberek vagyunk, Krisztus természete van bennünk, és követjük a pásztornak a látását és engedelmeskedünk.”

Itt szeretnék egy fontos dolgot megjegyezni, a lelkész úr, nem az Isten írott vagy prédikált igéjének való ellenszegülésről beszél, hanem a pásztor által képviselt látás megkérdőjelezéséről.

Mit jelent ez? A pásztor látásának, vagy ha tetszik véleményének ellent mondani bármely „fontos” dologgal kapcsolatban „lázadás a hívő részéről”.

És itt a magyarázat, ami alátámasztani hivatott ezt a gyakorlatot:

„látás nélkül megvadul a nép, tehát ezért a látásokat, kijelentéseket követni kell, és hát ugye fontos, hogy vannak itt olyan szellemi dolgok, mint a szellemek megítélése, Szentlélek vezetése. Tehát itt olyan isteni dolgok vannak, amit egy hívő nem tud megítélni és nincs benne abban a helyzetben, szellemi, erkölcsi meg egyéb más Isten által felruházott kenetben, pozícióban, elhívásban, hogy lényegi dolgokban egy hívő úgymond megmondja a tutit.”

Itt akkor arról van szó, hogy egy hívő nem vizsgálhatja, meg és nem vetheti össze a pásztor álláspontját és véleményét Isten igéjével? Nem döntheti el dolgokról, látásokról egyénileg Isten igéje alapján, hogy mi a rossz és mi a jó?

Mi van akkor, ha a pásztor téved? Mi történik akkor, ha egy pásztor engedetlenné válik Isten igéjével kapcsolatban? Hogyan lehet korrigálni azt a személyt, akinek a véleményével (látásával) kapcsolatban nem lehet kritikát, ellenvéleményt megfogalmazni?

Melyik az a pásztor, aki „Isten által olyan felruházott kenetben, pozícióban és elhívásban van”, hogy ki merje jelenteni a tévedhetetlenségét. Eddig csak egy ilyen egyházi vezetőről állították ezt, ő a Római Pápa, de úgy tűnik, ezen a területen megdőlni látszik az egyeduralma.

Tehát ha valaki pásztor a Hit gyülekezetében, az „Isten által olyan kenetben, pozícióban és elhívásban van”, ami őt lényegi dolgokban tévedhetetlenné teszi. Ezért aki a pásztor véleményét és látását kritikával illeti az „egész egyszerűen lázadó keresztény”

Van olyan Hites közösség, akiket mára a harmadik tévedhetetlen pásztor vezet. Az első két „Isten által kenetbe, pozícióba és elhívásba” állított tévedhetetlen pásztorra, akiket ott és akkor lázadás volt kritikával illetni, már nem is nagyon emlékeznek azok, akik ma látogatják a közösséget.

Ez a tanítás mennyi kárt okozott eddig az egyházban és az egyháznak? Mennyi embert kiáltottak ki ebből a hamis tekintélyből pásztorok engedetlennek, lázadónak, csupán azért mert nem osztották a vélekedésüket politikáról, más gyülekezetekről, szolgálatokról, vagy olyan személyekről, akikkel konfliktusba kerültek.

És ennyi év után még mindig ezt a tanítást erőltetik?
A gyülekezet vezetőknek és az őket körülvevő személyeknek ezen álláspontja és az erre ráépülő elnyomó tekintélyrendszer számos gyülekezet és hívő életét nyomorította meg az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt harminc évben a tekintéllyel való visszaélés és emberek elnyomása szinte minden helyen előfordult a Hit gyülekezetében.

Ez a hamis tanítás azt eredményezte, hogy gyülekezet vezetők, pásztorok semmiféle ellenvéleményt, kritikát, kontrollt nem fogadtak el a véleményükkel, szolgálatukkal vagy a viselkedésükkel kapcsolatban. Hiszen ők „Isten által felruházott kenetben, pozícióban, elhívásban álltak” Ezért ellentmondást nem tűrő tekintéllyel léptek fel mindazokkal szemben, akik a döntéseiket és látásaikat megkérdőjelezték vagy szembeállították azokat a bibliai normákkal.

A gyülekezetek élén álló pásztorok (tisztelet a kivételnek) a legtöbb közösségben igyekeztek kialakítani maguk körül egy olyan lojális támogatói kört, akik sohasem kérdőjelezték meg döntéseiket. Ahol ez sikerült, ott nem volt apelláta a pásztorral szemben. A pásztor holdudvara csak megerősítette a „felkent szolgálati ajándék” tekintélyét.

Ezekben a gyülekezetekben a növekedés előbb utóbb megrekedt, a máshogy gondolkozó hívők idővel lemorzsolódtak vagy jobbnak látták, ha más közösség után néznek. A gyülekezet maradéka pedig belterjes, vallásos, erőtlen és szolgalelkű közösséggé vált.

Mit tehet egy hívő, ha konfliktusba kerül a pásztorral? Gyakorlatilag semmit, jogorvoslatra nincs lehetősség. Ezek a pásztorok még egymástól sem fogadnak el helyreigazítást, nem hogy hívőktől. Hiába fordul a hívő a presbiterekhez ők nem fognak igazat adni a pásztorral szemben. Hiába megy a szomszéd gyülekezet pásztorához, még ha igazat adnának is neki, akkor sem tehetnek semmit.

Ha a hívő a gyülekezetben nem ért egyet a pásztorral és ennek még hangot is ad, pillanatok alatt engedetlennek, lázadónak bélyegzik. Elfordulnak tőle, kiközösítik és jönnek a szankciók a vezető részéről.

A Hites pásztorok egy része, tisztelet a kivételnek úgy viselkedik mintha tévedhetetlen és tökéletes lenne. Helyreigazításnak, korrekciónak, kritikának a tevékenységükkel és véleményükkel szemben helye nincs.

Ezt a gyakorlatot hivatott alátámasztani az a látás, vagy ha tetszik az a tanítás, amit Kötő István lelkész úr megfogalmazott.

Az a romlás, amit ez a „látás” okozott a helyi közösségekben, gyülekezetekben gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan. Ezt a „látást” nem csak a vezetők többsége, de hívők tömegei is magukévá tették, ezért ez mára kényszerpályán tartja sok helyi gyülekezetek működését.

Sajnos a Hit gyülekezetének a helyzete ebben a dologban (szolgálati tekintély a gyülekezetben) reménytelennek tűnik.

Amíg a gyülekezet lelkészei nagy nyilvánosság előtt és a helyi gyülekezetekben ezt a „látást” képviselik nincs esély a változásra.

Szeretettel, H.P.

https://www.facebook.com/groups/162002094462249/permalink/246438796018578/