Dénes László

Apollinaire-parafrázisok

kitépnélek magamból hangaszál
mert ősz vagyok és félhalott
s nem virraszt már közöttünk a lelked
és ránk nem hajol már tudhatod
remegve térdepel a szélben
mint mérget hajtott őszi réten
a kikericsek - kékek és lilák
gyümölcs kell nékem nem virág
midőn kioltja nyár hevét a láz
s elhagyjuk bőszen gőzölögve
e halni kész földet mindörökre
ha nem vagyunk a rúd amelyhez
a csillagok vannak kikötve
lám átölelt a csönd -
hiába küldtem utánad csókra csókot
rózsa-rőzselángot virágos álmot
lesz-e oly idő mi szerelmet visszahozna
míg elfut a Mirabeau-híd alatt a Szajna
s elborít derékig tűnt szeretők
álmos szemek szép kezek avarja?
odeur du temp - ó idő szaga
szétcsattan poharam sose látlak
hű hitvesként követ az árnyad
kacajod fölzeng a szürke égig
s életem lassan megmérgeződik