Simonyi Imre

Önarckép

A hangod régen hangtalan,
se nem hörög, se nem neszez
szemed sírása könnytelen,
csak tört sugára permetez.

Az örömöd boldogtalan
mint békanyálas vadvizek,
a hited oly istentelen:
még önmagadat sem hiszed.

Az életed reménytelen
ballag egy halk halál felé,
halálodnak töménytelen
életbe tör foga belé.

A gondolatod képtelen
agyrémek kósza vándora
- s volt rossz mit még érzel szegény
s volt tán jó is - amit soha.