Fodor András

Az igazi abszurd

Belenyugszom, hogy éjten-éjjel
órákon át hiába keresem
a biztos helyre tett
                    levelet, könyvet.

Elfogadom, hogy adatok, nevek
rakoncátlan csikókként
agyam karámjából
                    minduntalan kiszöknek.

Elfogadom, hogy napról napra több
a sorainkból végleg távozó.

Belátom - közben - sose múlnak el
a hamis pártfog6k, a
farizeus törleszkedők,
az árulás akrobatái,
kik önzésük hintáin át,
konokság trapézairól
   bukfencezve elém
     a képembe hazudnak.

De hogy próbált barátok,
 a néhány, aki még
   lélek szerint rokon,
fogyatkozóban, ütközőben.
magafelejtő ólom-álom
 nyűgében is, de egymást
ne tudja megtalálni?!

Ez rosszabb mint a múlás
  egész abszurduma.