Pannika127
2018.09.18
|
|
0 0
94798
|
Szőcs Kálmán
Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél, lábad nyomát nem őrzi már. A szomszédasszony rég elfelejtett, bár ajtajába még kiáll.
Szobámban újra alszik minden,
a vázában már nincs virág, s kezedre nem vágynak remegve az ablakban petúniák.
Már nem miattad gyúl vörösre a fény, mely hozzám becsorog, s az este omló kék haján már nem villan fehér mosolyod.
Csak én foglak még néha kézen, ha nem lát senki, s úgy megyek, lehunyt szemekkel, álom-szépen, a csillagok felé veled.
|
|