egymás sértegetése, elüldözése, kitiltással való fenyegetése nem vezet sehova.

Persze még ez is jobb, mint a néma csend, mert azért voltak itt érdekes felvetések közben...

 

 

Nemoban csípem, hogy különösebben sosem sértődött meg, pedig kapta az ívet rendesen az elmúlt évtizedben:-)

Vita stílusa is sajátságos, húzza mint rétest és mint már írtam, csak a szavakon lovagol amint végére ér röpke és híg érveinek. Innen tudható, hogy már csak becsületből küszködik, de vesztett. Ilyenkor rákell hagyni és képzeletben megpaskolni egyre nagyobb területen fénylő fejecskéjét. 

 

Régen ő is fenyegetőzött, hogy jajj óvónéni az a ronda forgione csúnyán nézett rám, tessék őt azonnal vízbe fojtani majd jól elverni, hogy ne tegyen többet ilyet.

 

Érdekes fordulat, de ahogy ezt a dedós fenyegetős szintet kinőtte, rá 2-3 évre meg is nősült. Én látok összefüggést. A megkomolyodása alkalmassá tette a párkapcsolatra.

Persze nem elég megszerezni a nőt, meg is kell tartani :-)

 

Osztom véleményed, hogy csendtől ez is jobb, hiszen formálja az egyént.

Az is előny, hogy az önfényező lájk vadászok, akiknek senki nem mondhat ellent még olyan apróságban sem, hogy 50-80 sort ne küldjön el egybefolyva, mert az olvasó szeme jojózik tőle, nem építő kritikának veszi hanem hiszti rohamot kapva elrohan.

És még ő van vérig sértve, hogy elsem olvastam a művét :-)

 

A tálalás nagyon fontos! Önéletrajzot sem írunk kockás lapra, egybefolyva, mert hiába kiváló a belbecs, ránézve egyből visszadobják. Ahogy a shéf vagy éppen a vendég sem kóstolja meg a pocsék tálalású ételt, noha lehet, hogy ízekben remekbe szabott, de már ránézésre elbukik.

 

Az ember csak a barátait választhatja meg, családban az ilyen emberke vajon mit művel ha vétet hibáját szemébe mondják?

 

Remélem csak annyi, hogy nappali díványán alszik vagy a kerti diófa alatt sátorban :-)))