Az előbbi versváltozat címe Hajnali pohár...

.

.

Érdekes történet van a közel 100 éves eseménnyel kapcsolatos alábbi vers hátterében:

.

             Antheil Budapesten

 

“Antheil vademberként tett szert nemzetközi hírnévre”

(Eric Salzman)

És hallgatni fogjátok akkor is, a kurva istenit,

hallgatni fogtok akkor is. És akár a

mosogatóban halomra

gyűlt edények a polcra, végül visszatérnek

a légbe a hangok,

s a maguk megszokott helyén teszik konyhává a konyhát.

Nincs miért pirulni, bár érzi: nem érezhet ilyet,

hiszen akkor alulmaradna Nárcisszal szemben,

aki most történetesen egy jól hangolt zongora,

fába rejtett acélhúrozott páncéltest,

szőrös vadember fiús tógában,

Liszt föl nem fogott, kivetkőztető szürrealizmusa.

Én, a vadember, hallottam Amerika dalát,

és repülőgépmotorokról álmodom,

anélkül zenélnek, hogy tudnának

e provinciális koncerttermekről,

én már most magam vagyok a szeriális

semmibe zárva.

Na végre, a feszült csönd, a vihar utáni

konyha csöndje, a szerelmes cserépdaraboké,

nincs miért pirulni, bár érzi: nem érezhet ilyet,

hiszen akkor alulmaradna Nárcisszal szemben,

aki most történetesen

egy a zongora lapjára kitett revolver,

önbizalma egy testépítőé,

akiben acéldrótokon és fémcsigákon

iszonyú súlyok feszülnek,

miközben bele-beleénekel

a lélegzetelállító katarzisba.

.

/Csehy Zoltán, 2008/

.

.

A költő megjegyzése: George Antheil, amerikai avantgárd zeneszerző 1922-es budapesti zongorafellépésén állítólag a magyar közönség olyannyira nyugtalankodott és olyannyira elégedetlen volt a játékával, hogy előkapta, majd a zongorára helyezte a pisztolyát, így próbálván fegyelmezni a hallgatóságot.

.

Ki állította? Maga a zeneszerző zongorista.; és az alábbiak szerint Antheil első fellépése néhány évvel később volt...

Nem szó szerint, de idézem a korabeli sajtót (Színházi Élet; 1926):

"Két éve...nagy plakátokon tudatták, hogy George Antheil, a világ legelső futurista zeneszerzője Budapestre érkezik.... A Zeneakadémián ott volt szinte minden magyar zeneművész és kritikus, a közönség verekedett a jegyekért. ...Antheil saját kompozícióit játszotta,...de gépszerű, melódiátlan produkciói inkább viharos derültséget, mint sikert arattak. Budapest...nem értette meg "a jövő zenéjét".

Antheil nem volt meglepve, hozzászokott a kudarchoz, hogy főleg Amerikában és Angliában a közönség egy része gúnyos közbekiáltásokkal, néha már olyan agresszíven fogadják produkcióit, hogy - mint azt ő maga elmondotta - soha nem lép a pódiumra revolver nélkül. Budapesten nem került sor a revolver használatára, de a közönség és a sajtó kedvezőtlen fogadtatása után Antheil azzal utazott haza, hogy ide nem jön többet vissza.

.

Az elmúlt hetekben mégis visszatért, de mint vőlegény, és házasságot kötött Márkus Böskével, az ismert gabonabizományos Márkus Ernő lányával. A fiatal pár régóta ismerte egymást: megismerkedésük Berlinben volt a lány anyai rokonánál. Antheil abban az időben fejezte be a Ballette Mechanique című művét, amit 11 zongorára és ütőhangszerekre írt, ...így gépzongorák útján lesz inkább nagy sikere.

Antheil az esküvő után egy párizsi fellépésre utazott feleségével. Böske édesanyja elmondta, hogy Antheil nem szereti a romantikát, az ő iránya a zenei realizmus és ellensége minden harmóniának. A zene őselemeinek tanulmányozására nemrég Afrikába utazott, és a bennszülöttek dalairól gramofon-felvételeket készített."

.

Az említett eredeti mű - gépzongorákkal: a vége után nagy taps a robotoknak és a programozóknak is:

https://www.youtube.com/watch?v=pZ5iZ-cOb58

.

A későbbi átiratban: https://www.youtube.com/watch?v=pZ5iZ-cOb58

.

Antheil egy másik érdekes műve a Jazz Szimfónia, 1925-ből:

https://www.youtube.com/watch?v=zJr4c5oq_uE

.

Ezt is átírta később: https://www.youtube.com/watch?v=QKYon9rUWyk

.

.

Antheilről bővebben.