Időközben megjártuk Jávát is, úgyhogy néhány gondolatban összefoglalnám véleményemet.

 

Azzal kezdeném, hogy Jáva az egyik legolcsóbb hely, ahol valaha jártunk – egyedül a drága belépők (Borobudur és Prambanan, nemzeti parkok, stb.), illetve ha valaki siet valahová (pl. autóbérlés) emelnek jelentősen a költségeken. A lényeg, hogy Jáván nem érdemes rohanni, szerintem vétek 6-7 nap alatt a szigeten végigrohanni – mi kereken két hetet voltunk és így sem tudtunk megnézni mindent. (Például a sziget nyugati fele teljes egézében kimaradt.) Jáván mi egyszer béreltünk autót Malang és Cemoro Lawang között – sok érdekességet útbaejtve illetve Cemoro Lawangba alapból drága eljutni – úgyhogy ez nagyon megérte, minden egyéb távot tömegközlekedve tettünk meg, olcsón.

 

A Jakarta – Bogor – Jakarta – Yogyakarta – Solo – Surabaya – Malang – Cemoro Lawang – Banyuwangi útvonalat jártuk meg, végül Balin befejezve az utat. Az említett két hét erre a távra pont elég volt, nem kellett rohanni sehol – amit sajnálok egy kicsit, az az, hogy az Ijen kimaradt – nem volt túl jó idő, az eső is esett, ezért kihagytuk.

 

Jakartát sokan elkerülik, ha más nem, akkor az olcsó repülőjegyek esetén érdemes legalább rajta átutazni. Nagyon jókat lehet enni, olcsón, rengeteg látnivaló ugyan nincs (főleg múzeumok, egy kis területen elhelyezkedő régi negyed és egy régi hajókikötő), de a város sokkal rendezettebb és kellemesebb, mint amire számítottam. Bogor is megér egy napot, a botanikus kert tényleg fantasztikus. (Bogorba érdemes vonattal menni, 6 vagy 7 ezer rúpia és kb. máfél óra egy irányba a Jakarta városközpontjából.)

 

Yogyakartát azt hiszem, nem kell bemutatnom, annyit jegyeznék meg, hogy Solo nekem jobban tetszett, ott alig lehet látni turistát, míg Yogyakarta szinte tele van. Borobudur Yogyához van közel, a Prambanan viszont Solóból is ugyanolyan kényelmesen látogatható, illetve egy sor további templom található Solo körül. A két város hangulata egyébként nagyon hasonló, Soló egy kicsit autentikusabbnak hatott, sokkal nyugisabb a hangulat. Solo kisebb palotája (Mangkunegaran) gyönyörű, már csak ez miatt is érdemes lehet elmenni Solóba. Ráadásul minden hihetetlenül olcsó (mondjuk Yogya sem drága), 3500 rúpiáért találtunk például levest a reggeli piacon, de a helyi különlegesség, a timlo nevű leves sem kerül 13-14 ezernél többe. (kevesebb, mint 1 dollár) Mondjuk mindenhol lehet jókat enni, nagyon jó áron, így ebből a szempontból is tökéletes választás Jáva. 

 

Surabayában megnéztük az állatkertet, főleg a komodói varánuszok miatt, korábban még nem láttam, itt pedig sok van. Gyerekekkel főleg jó program lehet, rengeteg állat látható, szép környezetben. Surabayában továbbá a régi negyedben sétálgattunk, szinte düledező házak között, érdekesség, hogy van egy arab negyed is – például aszalt fügét és egy csomó arab jellegzetességet árulva. Néhány fotót mindenképpen megér, ha erre jár valaki (például ugye a Bromóhoz is lehet Surabaya felől érkezni).

 

Mi nem egyből mentünk a Bromóhoz: tettünk egy kis kitérőt Malangba és nagyon örülök neki. Egy csomó érdekes és turistamentes templom van Malang körül, de itt rám mégis a Madakaripura és a Tumpak Sewu vízesések tették a legnagyobb benyomást. A Madakaripuráról már itt is írtak többen (útbaejthető Bromo felé) – lélegzetelállítóan szép, a Tumpak Sewu az egy kicsit több időt és energiát igényel (Malangtól délre található, távol minden egyéb látnivalótól, kb. 5 óra az út oda-vissza busszal, de megéri. Hatalmas vízesés, W.L. szerint néhány éve fedezték csak fel, ez – főleg mérete és szépsége miatt – hihetetlen. Helyieken kívül 1-2 külföldi volt csak rajtunk kívül, szóval valóban nem egy széles körben ismert látnivalóról van szó. 

 

Malang után Cemoro Lawangba utaztunk, természetesen a Bromo miatt. Hajnali indulással (3 óra tájban) kényelmes tempóban tudtunk felsétálni a legmagasabb kilátóponthoz, ahonnan gyönyörű napfelkeltében volt részünk – több száz ember társaságában. Ez nem vont le az élményből sokat, csak azért említem meg, hogy érdemes lehet valamivel korábban érkezni, mert a „jó helyek” a kilátó szélén hamar elkelnek. A kilátóról még lesétálni a homoktengerhez, majdnem egészen a Bromóig, amit jó lett volna megmászni (lépcső vezet fel a kráterhez), viszont fáradtak voltunk, illetve szerettünk volna tömegközlekedve továbbutazni Probolinggo felé (délelőtt 10 körül indul az utolsó busz...), úgyhogy ezt kihagytuk.

 

Probolinggóból Banyuwangi felé utaztunk tovább. Probolinggo buszállomása híres a lehúzásokról és minket is félig-meddig sikerült bepalizniuk. Első körben azt az infót kaptuk, hogy Banyuwangiba közvetlenül nincs busz, vagy várunk, vagy elmegyünk Situbondóig, úgyhogy felszálltunk egy szakadt buszra. 120 ezer rúpiát akart kérni egy még szakadtabb fickó (ezeket el kell hajtani – csakis a kalauznak fizessünk, amikor már elindult a busz), a kalauznak kinéző fószer is 70-el próbálkozott, mikor még állt a busz. (A jegy valódi ára kb. 20 ezer rúpia két főre, ez helyi busz volt, légkondi nélkül). Kettővel mellettünk viszont bent állt egy busz, nagy Banyuwangi felirattal (ennyit arról, hogy nincs Banyuwangiba közvetlenül busz), úgyhogy átszálltunk arra. Mint kiderült, nem kellett volna, mert az nem Situbondo, hanem Jember városán keresztül haladt (egy déli, nem pedig északi útvonalon) – jóval meghosszabbítva az egyébként sem rövid utazást.

 

Mi eredetileg a Baluran nemzeti park előtt szerettünk volna leszállni (ami Situbondón keresztül utazva lehetséges, Jemberen keresztül viszont nem), így ez a tervünk dugába dőlt, viszont legalább eljutottunk Banyuwangiba és lehúzni sem húztak le.  Az viszont furcsa, hogy felszálláskor nem voltak hajlandóak elárulni, hogy a busz nem azon az útvonalon megy, ami nekünk jó lenne (felszálláskor szóltam, hogy a Balurannál szeretnénk leszállni, csak bólogattak...). Na mindegy, ha valaki hasonló útvonalra készül, az készüljön fel.  

Banyuwangiba mindenki az Ijen miatt megy, mi estére értünk a városba, kb. éjfélkor indult volna egy kirándulás („olcsón”, 275 ezerért per fő, ami mindent tartalmazott), de azt közvetlenül a Bromo és kb. 9 óra buszozás után nem tudtuk bevállalni. Amit utólag annyira nem is bánok, mert éjszaka és másnap is esett az eső, úgyhogy egy ilyen kiránduláshoz nem voltak túl ideálisak a feltételek, úgyhogy mi úgy döntöttünk, hogy továbbutazunk Balira.

Érdekesség, hogy a szállásunk tulaja szerint a közeljövőben az Air Asia járatokat indít majd Banyuwangiba, ami biztosan növeli majd a látogatók számát.

 

Szóval, ennyiben foglalnám össze Jávát, számunkra a fő „highlight”-ok Bromo, a két vízesés (Madakaripura, Tumpak Sewu), a templomok (nem csak a Borobudur és Prambanan! Kiemelném még pl. a Jolotundo templomot is), illetve a remek ár-érték arány voltak. Ha valakinek van ideje és nem rohan sehová, akkor nagyon kényelmesen és olcsón lehet a szigetet felfedezni, úgyhogy hajrá!

 

További érdekességek (pl. sokkal több fénykép) a blogom Facebook oldalán: https://www.facebook.com/utazovagyoknemturista

Illetve itt is szeretném W.L.-nek megköszönni a sok segítséget, amit kaptunk!