Helyesen tagolva a vers:

 

Tóth Eszter

(Debrecen, 1920. május 26. – Budapest, 2001. szeptember 3.)

Látkép a Piarista-köz keretében

 

Mit is vihetnék innen el,
ha meghalnék, a túlvilágra?
Egy képet kéne vinnem el,
a városból szépen kivágva.

 

A Piarista-közön át
ha kinézünk a túlsó partra,
Buda szelíden köszön át,
és karját lágyan fűzi karba

 

Pesttel az Erzsébet-hídon.
A Gellérthegy felől a zöldek
szürkét ezüstbe simitón
jönnek, – s az egész egyre zöldebb.

 

Szemhéjaim zárt albumán
a kép a régi változatlan.
Megvan a híd a halk Dunán
s a táj s a drága pátosz abban.

 

Sebzetlenül, hibátlanul
örökre őrzöm ezt a képet:
csúf romra szét hiába hull
a valóság, a szerte-tépett,

 

én elviszem, ha meghalok,
a képet, mintha épen állna, –
elkérik majd az angyalok,
s felakasztják az ég falára.