Ha nem ismerlek Téged, soha sem kértem még Tőled, hogyan ismertelek volna akkor meg Téged?
A jósorsomban telve vagyok félelmekkel, nehogy érted ott kelljen hagynom a jósorsomat
Azt hiszem, elveszel, pedig azt kéred, kérjek Tőled, hogy adhass
Nincs olyan félelmem, ami Tőled való, az istenfélelem, pedig félelmem, nehogy megbántsalak
Lélekben is van több, és kevesebb, magam döntöm el a többet, vagy a kevesebbet
Ha fájdalmamban megyek Hozzád, az természetes, de van abban valamilyen érdemem?
Ha jósorsomban megyek Hozzád, legyőztem magamat, nagy győzelmem az a halál felett
A kérésem szerint válaszolsz nekem, ha az akaratodban kérek, akkor azt a kérésemet teljesíted
Ha úgy kérek, hogy kérve, és nem elvárva, akkor válaszolsz nekem
A válaszodból sok mindent megtudok, ha kutatom az értelmeit
Ha másokért imádkozok, akkor mások is fognak értem imádkozni, több az az elégnél
Hogy másokért imádkozom, az a nagy lépésem ahhoz képest, hogy magamért imádkozok
A kéréseim jó tanulásaim, mert megismerlek Téged, és megismerem magamat
Nem gondolhatom a lényemben megismertem a magam harmadát
Hanem annál kevesebbet ismerek magamból
Ismerkedésem Veled, egy örök életig megtart, az örömömre
Most keveset ismerek a miértekből, odaát is eltart az a megismerésem
Megadhatnál egyszerre mindent, de több van abban, hogy fokozatosan épülve
A szeretetemet alakítod gondoskodva rólam
Kérni az nem kevés munka
És van olyan fárasztó, mint az aknafejtés
Karom nem kell hozzá, de mégis veszi az erőmet
Nem gondolhatom, hogy messze tudok futni, ha nem gyakorlom naponta a futást
Ha nem ismertelek meg a Földön, nem ismerhetlek meg az égben
Nem meghalni az örök halálban, vagy ismerni Téged, az hasonló, de még nem ugyanaz
Ha megismerlek Téged, ami nem mehet másban, mint a tisztulásomban, akkor meghaltam a halálnak, így nem is ismerem meg a halálomat
Az egy dolog, hogy a bocsánatodat kérem, az a növekedésem, de még nem a magasságom
A magasságom az, ha másokért kérek, megalázva magamat
