Ráckevén nem volt a forgalmi irodában senki, mert a létszám annyira lecsökkent a mióta a MÁV üzemelteti, hogy nincs személyzet, így bélyegző sincs. Itt csak jegyautomata van. Az állomás oldalában van egy kis bolt, ott az eladó nagyon szívesen bélyegzett, miután ittunk nála egy kávé-üdítő kombót.

Szigetcsépen valami csoda folytán vasárnap volt a forgalmi irodában egy hölgy, aki tudott adni "szigetcsépes" bélyegzőt. Az állomás mögött egyébként van egy söröző, ott biztos adnak.

Hosszú évek tapasztalat az, hogy ha fogyasztasz, akkor szívesen adnak bélyegzést. Még akkor is szoktam inni egy sört, vagy üditőt, esetleg veszek egy csokit, ha a bélyegző jól látható helyen ki van téve. A kis falvakban szinte ez az egyetlen bevételi forrás. Néha az ütemtervemet is borítja egy-egy ilyen eset, mert annyira el akarnak velem beszélgetni, hogy nincs szívem otthagyni őket. Többször csodabogárnak is néztek, mert "minek gyalogoni, amikor ott a kocsi, azzal gyorsabb". Persze van ellenpélda is, amikor sikerült pont egy vita közepére beérnem egy sörözőbe, ahol majdnem repültek már a kések.