Ha rátekintesz a múltra, ciklikusságot tapasztalsz, ciklikusságát a fájdalomokozásnak, és a fájdalmaknak

És azt gondolnád, a fájdalmak ideje a nem természetes, holott a földek az a kedvese, így ha a föld lenne az igazi vonzó, akkor nem lehetne a békének ideje

A természetet még vezeti az ég az ösztönökben, az ember magát vezeti

És ha eljön a fájdalomokozás ideje, nem gondolhatom, hogy fájdalmak nélkül felébredek

A béke ideje, az Atya ideje, amikor felissza a föld a békéjét

Befogadja a szeretetét, szelídségét, és a békéjét

Nem a távoli Atya adja a békéjét, hanem a gyermekének kedvezni akaró, gyermekét nevelő Atya békéjét

Amikor a Fiában kinyilvánítja az Igét

És amikor eljön a fájdalomokozás ideje, a tudatlanság és a sötétség ideje, akkor kiteszi az ablakba a Bölcsességét

De a mélység nem olyan, hogy befogadja a világosságot, hanem olyan, amikor megszenvedi az akaratát, akkor felsír, és felébred

Hiszen a sötétség az alvás ideje, a béke a világosság, és az ébrenlét ideje

A mélységemben nem kérem Tőled a békémet, így nem is adhatod azt meg nekem

Ha kérném, nem lenne a szükségem, hogy fájdalmakban találkozzak magammal

Ha fájdalmakban találkozok magammal, akkor Rád döbbenek

A jó sorsom meg tovább süllyeszt a mélységemben

Majd a fájdalmakban dühös leszek, de kire is?

Ha magamra leszek dühös, kezdem megérteni az igazságot

Mert az Igazság az Atya szeretete, a Fiú bölcsessége, és a Szentlélek tevékeny jelenléte

Ha az Atya gyermekévé teszem magam a Szavához igazodásommal, akkor megismerem az Atya szeretetét, amivel meg akar ismertetni

Ha elfordulok Tőle, nem tehet mást, hagyja, hogy belépjek a fájdalmaimba, amiket okozok

Amennyi a fájdalom a világban, annyi benne a sötétség

És ha mindenki mást okolok, és nem a sötétséget, még szükségem a fájdalom

Az Atya meg a karjai közé várja az ébredőt, hogy megajándékozhasson a békével