Isztambul 2018. augusztus 12-15.

3.nap - Kedd

 

Végre egy nap, amikor már azt csináltuk, amit szerettünk volna.

A kiadós reggeli után gyalogosan elindultunk a Szulejmán-mecset felé. Séta közben (szinte végig hegynek felfelé kellett haladni) átmentünk (vánszorogtunk) egy bazári hangulatú városrészen, persze nem tudtuk megállni, itt is vennünk kellett valamit (férfi póló). Kb. 40-50 perc után megérkeztünk a mecset tövébe, a kertjében pihentünk kicsit, s eközben gyönyörködtünk az isztambuli látképben. A mecset a város egyik legmagasabb pontján helyezkedik el, s ha jól tudom a muzulmán imahelyek közül az egyik legnagyobb.

A kívülről méreteivel lenyűgöző épület belülről már némi csalódást okozott, nem arra ez egyszerűségre számítottunk, ami belül fogadott bennünket. A kert azonban kárpótolt mindenért, itt láttam életem első muzulmán temetőjét és benne a híres szultán és legkedvesebb felesége, Hürrem türbéjét (több családtagjukkal együtt vannak itt eltemetve).

A mecsetbe és a sírokba is természetesen csak cipő nélkül, a megfelelő öltözékben léphetünk be (a látogatásuk ingyenes).

A legnagyobb meglepetést a toalett okozta, 1 Líráért lehet bemenni az illemhelyre, ami elsőre disznóólak sorozatának tűnik, az ajtón belépve (angol WC jellel ellátva) azonban egy európai kultúrához szokott ember is könnyen feltalálja magát. Kézmosó feltöltve szappannal, és természetesen papírtörölköző is van. (Oh, magyar kórházak, rendelők, ha .....)

 

Visszafelé, a Nagy Bazár felé haladva elmentünk az egyetem mellet, ahol meg szerettük volna nézni a Beyazit-tornyot. Az egyetem bejáratánál elkérik az útlevelet, adnak egy belépőkártyát, majd útbaigazítanak, merre is menjünk. Hangulatos, szépen gondozott parkon keresztül érhetjük el az épületet (ami sajnos nem látogatható, de kívülről is impozáns megjelenésű). Isztambul egykori tűztornya, ma már a mobilszolgáltatók átjátszó tornyává alakult (nagyon sok rajta az antenna).

Utunk továbbvezetett a Nagy Bazárba, ahol csak érintőleges látogatást tettünk, majd kiértünk a villamos vonalhoz, ahonnan a már ismerős úton visszasétáltunk szállodánkhoz. 

A nagy sétától úgy elfáradtunk, hogy aznap még vacsorázni is elfelejtettünk....