Előfordul, hogy mikor kamaszok beszélgetését halljuk, megcsapja a fülünket, hogy szapulják a szüleiket

Ha kénytelenek vagyunk azt hallani, felfordul a gyomrunk, és elfordulva tőlük, próbálunk messzebb kerülni tőlük, hallótávolságon kívül kerülni tőlük

 

És előfordul, hogy mikor kamaszok beszélnek mellettünk a szüleikről, amikor beszélnek róluk, mosoly önti el az arcukat

Jólesően nézünk rájuk

 

Hogy az Isten jelen van valakinek a szívében, vagy távol kénytelen maradni, az ez a különbség

És ez a különbség az is, hogy az elsőknek ott van a békétlenség a szívében, a másodikoknak pedig ott nyugszik a szívükben a béke

 

És aki a szüleiről beszél, arról beszél, akit ismer

Ha azt ítéli el, akit nem ismer, az nem olyan bántó

 

Ha Istent olyan szapulja, aki ismeri az Istent, az mélyen megbántja

 

És az könnyen megy, hogy bárkit is szapuljak, ismertet, és ismeretlent, ha magamból indulok ki a gondolataimban

 

A kegyelem megelőz engem, pedig megelőzhetném a kegyelmet, ha abból indulok ki, ami a másik, és a másik körülménye

 

Addig el sem indulok a másikért bármit is tenni, amíg nem gondolok bele a sorsába

 

Szelíd az Isten, mert a gyermekeimben eleve megtanulom, hogy belegondoljak, a helyzetükben segítsem őket a gondoskodásommal

 

És amennyit teszek értük, annyira könnyűvé válik másokért tennem

 

És akkor értem meg a tanításodat, amikor cselekszem, amikor önként vállalva cselekszem másokért, az ismeretlenekért

 

Nem is botlik meg, vagy legalábbis nehezebben botlik meg a nyelvem, ha cselekszem azt, amit tanítasz

 

És ha ifjúságomban szapultam a szüleimet, jogos, hogy szapuljanak a gyermekeim, hogy eljöhessen hozzám a megértés

Hogy nekem is felforduljon a gyomrom, amikor eltévedt gyermekek szájából felhangzó szapulást meghallom