Jót nevettem ezen a kis történeten. :)) Ezt még soha nem hallottam, de most egy héten belül másodjára hozza elém az Úr.

A múlt héten a lelkigyakorlaton mesélte el az atya, a megszokásainkkal kapcsolatba ezt a kis történetet.  Megszokunk vallásos és nem vallásos dolgokat egyaránt és nem vagyunk hajlandók lemondani róla. Bele gyepesedünk.  Már csak megszokásból járunk misére, mondjuk az imákat.....  Hozzá tartozik a napi rituálénkhoz.  Úgy mint a macska megkötözése.

A katolikusoknál nagyon jól el lehet bújni az előre gyártott imák mögé.  Egész várakat lehet belőlük felépíteni amik megvédenek bennünket Istentől.  Így nem kell Istennel élő kapcsolatba lépni.

Kivan ez fundálva! Addig se gondolkozol.

Dehát akad egy két szent akik nem a "nyájba" olvadtak, hanem a pásztorra hallgattak.