Gunung Sibayak, Szumátra, 2018.06.30.

Június 29-én Medanból egy tömött kisbusszal utaztunk Berastagiba (10 ezer IDR/fő). Mivel a hátizsákjainkat nem akartuk feltenni a tetőre, így azokért is fizettünk (10 ezer IDR/hátizsák). Egymás hegyén hátán ültek az emberek, volt, aki kintről kapaszkodott a buszra, és a tetőn is utaztak páran. A sofőr a szokásos indonéz lendülettel vezetett a szerpentines utakon, úgyhogy én jobbnak láttam nem kinézni az ablakon. 

 

A képen nem a mi buszunk látható, de az is éppen ilyen zsúfolt volt

 

Neten foglaltunk szállást (Smile Guesthouse), de amikor odaértünk, kiderült, hogy a szobánk már elkelt, és a tulaj törölte a foglalást, de nagyon kedves volt, és bocsánatkérések közepette átkísért minket egy hasonló árú szállásra (Serdika Pavilon, 250 ezer IDR/szoba + reggeli). A kis puritán szoba a célnak megfelelt, volt hozzá – a szokásos csótányokon kívül – egy mandis fürdőszoba is (mandi = vízgyűjtő tartály egy nyeles, műanyag edénnyel, amelynek segítségével magunkra tudjuk öntözgetni a hideg vizet).

Naplementére felsétáltunk a Gundaling nevű dombra, ahonnan szép kilátás nyílik a Sibayak vulkánra, amelyet másnap terveztünk megmászni, illetve a Sinabung vulkánra, ami pár hónappal ezelőtt még 5 kilométer magas portornyot pöfögött fel az égre. Mivel a helyiek számára a fehér emberek érdekesebbnek tűnnek a naplementénél, így a naplementenézés a dombon lévőkkel való közös fotózkodásba csapott át (korábban töltöttünk már 5 hetet Indonéziában, így nem volt számunkra meglepő, hogy úton-útfélen fotózkodni szeretnének velünk a helyiek).

 

 

Kilátás a Gundalingról a Sibayakra

Visszasétáltunk a szállásra, lefeküdtünk aludni, azzal a szándékkal, hogy hajnal 5-kor indulunk a Sibayakra. A koránkelős tervünk hamar derékba tört, amikor kiderült, hogy itt bizony egy hunyásnyit sem fogunk aludni. Hajnal 3-ig pörgött az élet a földszinti ablakunk közvetlen közelében: motorok és autók jöttek-mentek, emberek beszélgettek, kutyák ugattak. Hajnalra csendesedett csak el a hely, de akkor már nem tudtam elaludni. Szerencsére mindig az az első, amikor belépünk Indonéziába, hogy veszünk mobilnetet, így annak segítségével tudtam keresni egy közeli szállást. A fiúkat hagytam aludni, 7-kor átsétáltam a másik szállásra, ami már első ránézésre sokkal szimpatikusabbnak, igényesebbnek, tisztábbnak tűnt (Sapo Karo, 288 ezer IDR/szoba + reggeli). Lefoglaltam a szobát, visszamentem a fiúkért, a tulajtól visszakértem az előre kifizetett második éjszaka árát, majd átcuccoltunk az új helyünkre. Hogy gyorsítsuk a feljutást, hívattunk egy autót, ami felvitt minket a Sibayak aljáig (autó: 130 ezer IDR, hegyre a belépő: 10 ezer IDR/fő).

Könnyű túrával, kb. másfél óra alatt értük el a Sibayak 2212 méter magasan fekvő kráterét. Az út egy része kellemes esőerdei ösvényen, az erdőhatár fölött pedig megkeményedett fehér hamun és vulkáni törmeléken keresztül vezetett.

 

Léggyökeres fák között, majd megkövült vulkáni hamun keresztül vezetett fel az út

 

Már messziről hallatszott a fumarolák süvítése. A hegy teteje igen impozáns látványt nyújt a hatalmas kráter pereméről és belsejéből magasra kifújó kénes fumarolákkal.

 

A fumarolák egészen közel engednek magukhoz :)

 

 

 

Miután lefotózkodtunk néhány helyi turistával és egy komplett iskolás csoporttal, leereszkedtünk a kráterbe, amelyben a bugyborékoló kénes-iszapos pocsolyák mellett hatalmas sziklagörgetegek közül tört fel mindenütt a forró gőz. Amíg Tamás (a férjem) fotózott, addig Marci (a kisfiam) az iszapos pocsolyákban játszott, én pedig a velem szelfiző iskolás gyerekekkel próbálgattam silány indonéz nyelvtudásomat.

 

Egy szelfi a sok közül :)

 

Ereszkedés a kráterbe

 

 

 

 

 

 

Fumarolák a kráter belsejében

 

 

A Sibayak krátere

 

 

 

Kilátás a Sinabungra

Amikor a kráterből kifelé tartva gyönyörű áttetsző kénkristályokat gyűjtöttünk, nagy meglepetésünkre összetalálkoztunk egy magyar párral. Korábban még sosem találkoztunk Indonéziában vagy Malajziában magyarokkal, viszont velük utunk későbbi pontjain is összefutottunk.

 

 

Kicsi a világ :)

A hegyről lefelé kicsit bogaráztunk, majd mivel eleredt az eső és kezdett sötétedni, ezért úgy döntöttünk, hogy nem gyalogolunk, hanem a hegy „bejáratától” az ott várakozó üres kisbusszal mentünk vissza a szállásra (100 ezer IDR).

 

 

Hobbirovarászok vagyunk, úgyhogy még lesznek "bogaras" képeink :) 

Este besétáltunk Berastagi belvárosába, megvacsoráztunk egy kifőzdében, majd bevásároltunk az élettel teli, színes gyümölcs- és zöldségpiacon.

 

Berastagi gyümölcs- és zöldségpiaca