A realista megoldás, hogy tényként elfogadjuk a változások bekövetkeztét és felkészülünk a hatásokra. 

 

 

A realista megoldás dilemmája, hogy milyen mértékű változásokra készüljünk fel? Ha nem vagyunk képesek előre jelezni a változások mértékét,
akkor a felkészülés kb értelmetlen. >> mivel senkinek sincs kristálygömbje, ezért a realista megoldás értelmetlen.

 

Az "alarmista" ugye elvetendő - ezerszer megindokolták már itt a t. olvtársak, hogy baromság az egész - tehát marad a nem csinálunk semmit.

 

;) A poén az, hogy életünk nagyobbik részét (1970-ben fordult elő először) egy olyan korban éltük, amikor több erőforrást használtunk évente,

mint amit a földi bioszféra előállítani tudott ugyanennyi idő alatt. Tehát nem csak a létező, hanem a jövő generációk számára potenciálisan még

rendelkezésre álló energiaforrásokat is feléltük.

 

A rendszer méretéből és tehetetlenségéből adódóan a következmények nem azonnaliak, de tartósak.

 

A világtörténelem legnagyobb népirtását mi végezzük éppen. Ökomenikusan, szabad akaratunkból, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül.