.

Bartók Béla halálának 50., majd 55. évfordulóján, az ezredvég(b)en több róla szóló vers is megjelent. Némelyiket már felidéztem, de közben is közöltek ott ilyen verset.

.

.

Bartók Amerikában

.

testén átjár a szél
felhők menekülnek az égről
lúdbőrzik lenn a víz
        s a parti fűz komor
.
jönne bár közelebb hazája
– parányi abroszon
néhány összetört vonal –
hol szárnyakat növesztenek a csikók
s kísért a sínekre hajló
        test magánya
.
tompán konduló harang szavát
túlharsogják rezervátumok mélyén
feldübörgő sámándobok
rekedt hangja sírva fuldokol
        s testén átjár a szél

.

/Oláh András, 1996/

.

.

Az azonos című óriási Szilágyi Domokos-verset is érdemes újra elolvasni, sőt: elgondolkodni rajta újra mások segítségével is! Utóbbi a költő jóval korábbi, az 1972-ben kiadott, Sajtóértekezlet című válogatásából való.

Illyés Kinga szavatalával egy részlet ebből a versből. 

.

.

És csak emlékeztetőül:

.

.

Bartók Amerikában

 

Sápadt arc köd-homályos tükörben,
a szeme mint két szentjánosbogár
a tükrön túli elherdált hazába

idegenségből oda átvilágol,
hol Ármány toroz s tűz-piszkafa
meggörbedve jégveremben táncol,
farkas üvölt és bőgnek szarvasok.
Magam vagyok a tükörben helyetted.

Szép vagy gyönyörű vagy Ma– Vií –
gyar – Ó! ország engem elherdál,
veszett fejszéd nyele is elveszett,
hangzataim kisszekundja – Fáj!
Vagy: hangzatokká párolt képzelet.
Nem kérdem: meddig élünk vagy halunk?
Lesz-e gyermekünk, kenyerünk, borunk?
„Setét eszmék borítják agyamat.”

Lehet sorsom: semmiben lebegni,
billentyű-soron futva menekülni,
halálugrásban hanyatt megpördülni,
fortissimo csúcson újra talpra esni,
telített semmiben hosszan elidőzni.

S ha érkezik a vízözöni ár,
a szív meglódul majd újra kihagy,
még fölvillan két szentjánosbogár. 

 

/Marsall László;

a 2008-ban megjelent,

Szikrák és tövisek c. kötetéből/