Ha 3-4 óra feletti időtartamú futások is szerepelnek a programodban (terepfutó versenyek 30 km feletti távokkal vagy kocogós teljesítmény túrák ) akkor én javaslom, hogy menj el egy teljesítmény diagnosztikára, de olyan helyre ahol kapsz indirekt kalorimetria alapján adatokat arról is, hogy milyen szénhidrát fogyasztással működik a szervezeted.

 

Nekem ezek a szénhidrát fogyasztási adatok sokkal több segítséget nyújtottak mint a pulzus zónák.

 

Az aerob küszöböm csak megerősítést nyert, mert a tapasztalataim szerinti érték jött ki 1-2 ütés eltéréssel.

Amire még jó volt, hogy megnyugodtam, hogy nincs rejtett szív rendellenességem (a mérést EKG monitorral kardiológus felügyelte és nem egy edző pulzusmérő pánttal), illetve az hogy tudok egy pontos max pulzust, amit egyébként még soha nem értem el (a teszten sem).    

 

Ami az egyes zónákat illeti azok határa nem tekinthető egy határozott értéknek, sok egyéb körülményen múlik.

Én például hiába futottam a teszten kimért az aerob küszöb alatti tempót elég hamar úgy 50 perc után kezdtem merevedni és lassulni, mert ahhoz a tempóhoz olyan lépésszám tartozott amit edzéseken soha nem futottam, így a lábam nem bírta tartósan.

 

 

Illetve elméletileg az aerob küszöb alatti intenzitással "bármeddig" lehet futni, mert a savasodás nem csökkenti a tempót. Csak arról nem szólnak ezekben az írásokban, hogy ha ezen az intenzitáson a szervezet több szénhidrátot fogyaszt mint amennyit pótolni lehet, akkor hiába vagy elég edzett, hogy 10 órán keresztül tartsd ezt az intenzitást, mert bármennyit eszel 5-6 óra után eléhezel, mert lehetetlen a fogyasztást pótolni tehát alacsonyabb intenzitással kell tervezni egy ilyen hosszú távon.