Boldog az a szív, amely békét köt testvérével, mert a Magasságbeli gyermekének fogják nevezni
Boldog az a szív, amely nem járkál többé az éjszakában, és igazán kibékül testvérével
Körbenéz, és meglátja azt, amit addig nem látott, és meghallja azt, amit nem hallott
Feltekint, és letekint, és letekintve meglátja önmagát
És felsóhajt, és felsír, és kiemelkedik a mélységből, átöleled, és átölel Téged
És nemcsak átölel Téged, hanem a nyomdokaidba lép, és követ
És nem kényszeríted, hanem azt kérdezi, mit tegyek, és Te válaszolsz, válaszd a szeretetet
És bárki, és bármikor ránéz, azt látja, mosolyog, nem úgy mosolyog, mint a föld, hanem belülről mosolyog kifelé
És aki ránéz, az rögtön befelé néz, kutatva a mosolya forrását
És amikor Ránézel, és meglátod, keres Téged, mellé lépsz, és kijelented, itt vagyok
És kutat, mit tegyen
És azt mondod, köss békét testvéreddel, és gyere, lépj be a boldogságom örömébe