„Kicsim, szenvedélyesen szeretlek, én vagyok a te Kedvesed, akit nagyon szeretsz. Hogy miért ….. ? Ne húzódj vissza tőlem! Jól sejted.

Szeretetem újra fellángolt, és amikor Én, aki vagyok, megengedem magamnak, hogy szeretetet kérjek, azt kívánom tőled, hogy csak értem élj, azt akarom, hogy rám szegezd tekintetedet, rám nézz, engem szeress, végy körül illattal, engem ékesíts, engem áldj, utánam vágyódj, értem lélegezz, csak kedvemért mosolyogj, mondd el nekem, mennyire szeretsz engem, Istenedet. Keresd, hogy miként vezethetsz másokat hozzám, oltsd el csillapíthatatlan szomjamat! Szomjazom ….. ! Szeretetre szomjazom, lelkekre szomjazom. Miért hozol nekem vetélytársakat, ne hozz több vetélytársat, ne hozz! Magasztalj engem! Bőséggel adtam neked. Nem akarsz-e elégtételt adni mindazért, amit adok neked? Sétáltam veled gyönyörűségem kertjében, megosztottuk egymással szépségét. Megosztottam veled örömeimet és szenvedésemet. Keresztemet tettem rád, amit megosztunk egymással. Megosztjuk aggodalmát, szomorúságát és fájdalmát. Megosztjuk szeretetét. Hiszen keblemre emeltelek, tápláltalak és gyógyítottalak! Úgy tettem veled, mint menyasszonyommal, megosztottam veled keresztemet, mint hitvesi ágyat.  Nem nézel rám?

El tudnálak-e valaha is hagyni téged, virágom?  Én szeretlek téged a legjobban.  Maradj közelemben, figyelj, kötelékeinket most még szorosabbra veszem.

Figyelj! Most még szorosabbra veszem kötelékeinket. Azt akarom, hogy még közelebb légy hozzám, azt akarom, hogy egy légy velem.  Ki volt az első, aki téged kézen fogott?

Én voltam az első, aki téged megszentelt, és aki tekintetét feléd fordította. ….. , magamnak  teremtettelek téged. Hadd emlékeztesselek rá, hogy ki vagy. Nem vagy semmi más, mint por és hamu, és én végtelen könyörületemben keltettelek életre a halottak  közül, emlékezz erre mindig!

  ….., én gazdag vagyok, de nagyon kevesen tudnak gazdagságomról! Nem vetettek-e meg, amikor testben voltam? Nem megvetéssel tekintettek-e rám? Nem neveztek-e istenkáromlónak? Nem vetettek-e el ugyanúgy, ahogy az építők elvetették azt a követ, amelyből szegletkő lett? Tisztelj engem úgy, hogy elfogadod a megvetést és a megaláztatást! Alázd meg magad, légy hozzám hasonló! Emlékszel? Nem mondtam-e, hogy szenvedések között kell szolgálnod engem? Nem mondtam-e, hogy nem lesz pihenésed? Fogadd el, amit neked ajánlok, ne ijedj meg attól, hogy megalázd magad. Vérző Szívem két csepp Vérét cseppentem szívedre, és az teljesen be fogja borítani.

Te, akit kezem szentelt meg, élj fényemben! Tanulj visszautasítottnak  lenni!

Én vagyok. Gyújts nekem gyertyát …..  és tedd jóvá hibáját! Kérd Jézust, hogy bocsásson meg neki!  Megtennéd ezt nekem?

Engesztelj kedves! Ne kételkedj Jézus műveiben! Tisztelj bennünket!”