Eaglet Creative Commons License 2018.07.08 0 0 6872

2018. július 8. - Évközi 14. vasárnap

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.
   Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
   Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
   bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
   véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:" És megbotránkoztak
   benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a
   hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott
   csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is
   csodálkozott hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6


   Elmélkedés:
   A hitetlenség akadály
   Az evangéliumok segítségével a 2000 évnyi időbeli távolság ellenére is
   lélekben együtt lehetünk Jézussal, aki tanítványaival együtt járja a
   városokat és a falvakat. Könnyen az egykori hallgatóság helyébe
   képzelhetjük magunkat, leülhetünk, hogy hallgassuk az Úr magával ragadó
   tanítását, és szemlélhetjük rendkívüli erejéről, isteni hatalmáról
   tanúskodó tetteit, csodáit. Az evangélisták bizonyára azzal a
   szándékkal említik meg egy-egy csoda esetén az emberek csodálkozását és
   ámulatát, hogy írásuk későbbi olvasói, az Úr követői a későbbi időkben
   szintén rácsodálkozzanak e tettekre és az azokban megnyilvánuló
   szeretetre Isten részéről, valamint épüljenek mások hitéből.
   E szempontok alapján úgy tűnik, hogy talán jobb lett volna, ha
   hallgatnak Jézus sikertelen názáreti fellépéséről, amiről a mai
   vasárnap evangéliumában olvasunk. Jézus természetesen soha nem keresi a
   sikert, nem vágyódik az emberek elismerésére, a csodát nem azért teszi,
   hogy feltűnést keltsen, mégis elmondható a tevékenységéről, hogy
   valóban sikeres és eredményes. Legalábbis mindenhol, ahol nyitott
   szívvel, hittel fogadják őt az emberek. De nincs ez így Názáretben,
   azaz éppen abban a városban, ahol felnevelkedett. Egyszerűen fogalmazva
   a názáretieket megbénítják előítéleteik, azaz a Jézusról korábban
   kialakított képet nem képesek megváltoztatni. A zsinagógában szombaton,
   az istentisztelet alkalmával tanító Jézust csodálkozva hallgatják az
   emberek, majd pedig kérdéseket tesznek fel, amelyek teljes
   értetlenségüket jelzik. Úgy vélik, hogy mindent tudnak Jézusról, aki az
   ő körükben nőtt fel, ismerik családját és származását. Bizonyára
   hozzájuk is eljutottak azok a hírek, hogy másutt milyen csodákat tett
   Jézus, s most azt várják, hogy az ő szemük láttára is történjenek ilyen
   csodák. Jézustól viszont távol áll az ilyen önigazolás, őt az emberek
   hite és bizalma indítja mindig arra, hogy gyógyítson, segítsen a
   betegségben szenvedőkön.
   A názáretiek által felsorolt kérdések a csodálkozásból az elutasítás
   irányába haladnak, nem képesek felismerni azt, hogy Jézus az Isten Fia,
   nem tudnak hinni benne. Márk evangélista nagyon keserű megjegyzéssel
   zárja a jelenetet, miszerint maga Jézus is csodálkozott a názáretiek
   hitetlenségén. Kezdetben ugyan elismerik Jézus bölcsességét, de más
   személynek tulajdonítják azt, mintha valakitől tanulta volna. A Jézus
   által véghezvitt csodák és erőmegnyilvánulások mögött szintén más
   hatalmat sejtenek, nem tudják elképzelni, hogy saját erejéből képes
   ezekre, mert nem hisznek istenségében. A názáretiek tehát úgy
   gondolják, hogy Jézus bölcsessége és csodáiban megmutatkozó ereje nem
   Istentől, hanem az ördögtől, a gonosztól származik. Ezen a ponton
   kimondatlanul is megismétlődik az, hogy az ördöggel való szövetkezéssel
   vádolják Jézust (vö. Mk 3,22). A názáretiek Jézus hatalmát firtató
   kérdései előrevetítenek egy későbbi eseményt, amikor a jeruzsálemi
   vallási vezetők kérdezik majd őt hatalmának eredetéről (vö. Mk 11,28).
   Miért írták le mégis ezt a meglehetősen kellemetlen jelenetet az
   evangélisták? Azért, mert bizony ebből is tanulhatunk. Megtanulhatjuk,
   hogy a gyanakvás, a rosszindulat, az előítéletek akadályoznak minket
   abban, hogy megismerjük Jézus személyét és kövessük őt. Megtanulhatjuk
   azt is, hogy a hitetlenség akadálya lehet annak, hogy az Úr csodát
   tegyen velünk.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk! Életutunk során olykor meggyengül bennünk a hit.
   Kérünk, erősítsd hitünket! A hit ott kezdődik, ahol az emberi
   gondolkodás már nem képes továbblépni. Ott kezdődik, ahol már nem
   találunk emberi magyarázatokat. A hit ott kezdődik, ahol az emberileg
   megtehetőnél többre van szükség vagy több történik. A hit olyan helyre
   vezet, ahová csupán emberi erőnkkel nem jutnánk el soha. Istenünk, a
   hit a hozzád vezető út. Emberi véges kicsinységünk és a te végtelen
   nagyságod között nem létezik más út, csak a hit útja. Vezess minket a
   hit útján!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180708.mp3