Amikor valamit elveszítünk, sokkal jobban hiányzik, mint ahogy előtte gondolnánk

Amikor elveszítjük, kiderül a ragaszkodásunk, ami sokkal több, mint az anyagi értéke

És amikor megleljük, sokkal jobban örülünk a megkerülésének, mint az anyagi értékének

És mennyivel inkább így van ez lelki értelemben

A kapcsolataink szorosságát sem ismerjük, akkor ismerjük fel, amikor megszakad

Egy elválásunk sokkal több fájdalmunkkal jár, mint azt előtte feltételezhetnénk

Feltételezhetnénk, mert magunkat sem ismerjük, és azt sem, akitől elválunk

És az igazságot is csak körvonalazzuk, annyira ismerjük, ahogyan a kapcsolatainkat is kevéssé ismerjük

És mennyire tud fájni a másik gondolata, ha látjuk, és megbántó

És magunk is mennyire meg tudunk bántani, ha magunkban nézünk, és a másikból nem tekintünk

Megsértődünk, miközben mi bántunk

Magunk nyomorúságát másra akarjuk helyezni

Elutasítva a nyomorúságunkat

Azt gondoljuk, gondolatunkat nem látja senki, pedig ki van vetítve az égre

Hogy gondolhatunk bármit, és bárhogyan

Pedig az első megbántó a gondolat, és minden megbántás abból születik

És nem vesszük figyelembe, hogy minden gondolatunk kimegy tőlünk, és majd érkezik

És amint adtuk, úgy ad, ha bántunk vele, akkor is megbánt, ha elrejtjük

És amíg nem kontrollálom a gondolataimat, addig elveszett vagyok

Le vagyok kötözve a bűn mélységeibe

És távolságomban is megbántó vagyok, közelségemben pedig azon jóval túl

Így ha elmentem Hozzád, minden ami kimegy tőlem, kezdve a gondolatommal, halmozottan adja önmagát

Sokat kell tanulnom Tőled, hogy felismerjem az igazságot, felismerjem azt, ami Neked is jólesik,  megismerve azokat is, amik megbántanak

És amikkel másikban jóérzést keltek, és amikkel fájdalmakat keltek, azok neked is jólesnek, illetve fájnak

Úgy kezdődik az ébredésem, a rádöbbenésemben, elveszett vagyok, és mint ilyen, fájdalmakat adok

Azért kerültem a testembe, azért kaptam a testemben elrejtett lehetőséget, mert elveszett vagyok