Sok mindent nem értünk meg, különösen a halál zegzugos útjaira vagyunk vakok

Kivel, mért, és mért úgy történik meg

Sokaknak csak egy kis időre van szükségük a Földön, és sokak azért vesznek testet a Földre, hogy segítsenek, és mikor megtettét, amiért jönnek, akkor mennek, testben nem tudják, de tudja a lélek

És sokak le lesznek kötözve különböző körülményekbe

A lelkük megszentelődéséért van szükség azokra

Ha látjuk egyesekben, tisztítótűz számukra a Föld, úgy van az

Hogy megkérdezzem, mért épp velem, és mért úgy jön az a tűz, nem sok annak a kérdésnek az értéke, hanem a felhasználásának van értéke annak a tűznek

Nincs előttem akadálya a belső megszentelődésemnek, egyedül magam leszek az akadálya, vagy az elősegítője

A kicsibe születtem, és ha megálltam, a nagyba és sokba térek

És lehetek látszatra jó, ha azt a magam érdemének tartom, semmi az a jóság, köd az a szemem előtt

Ha magamat dicsérem, a port dicsérem, a semmirekellőt

Ha nagyra tartom magamat, a legkisebb szél, is tovavisz

Lehet, hogy még nem kaphatok nehézségeket, mert akkor begörcsölök

Ha nem kapok nehézségeket, még nem készült fel a lelkem

Ha jönnek a nehézségekben az ajánlatok, válasszak, az már az ébredezésem szakasza

Mi kell az ébredezésemhez, a jó példa, hogy egymás mellett láthassam magamat, és a szenteket

Felébredve méltatlanságomra

A szentek a méltatlanságuk tudatában ragadták meg a Méltót

Ha még támadom a Méltót, ilyen olyan utakon, az a gyűlölet bennem

És minél távolabbról találom meg, annál nagyobb lesz bennem a hála, a felismerésben, a különbségek felismerésében

És ma még minél nagyobb a távolságom, annál erősebb lesz a vonzásom, és a ragaszkodásom a Tisztához

A langyosak meg langyosak maradnak, mert abban tetszelegnek, hogy méltók

Nincs bennük bűnbánat, nem is találják meg az Isten országát, hiába dicsekednek vele

És hogy ezért a langyosságomból lesüllyedjek, micsoda buta a gondolat

Hogy azért valljak szerelmet annak, akit szeretek, mert odalöktek, vagy magamtól megyek hozzá szerelmet vallani, mit gondol majd rólam, ha látja, nem tudom kiejteni a szerelmes szavakat?

Ha nem mondom ki, nem leszek méltó a szerelmére

Ha abban nem győzöm le magamat, másban sem tudom legyőzni

Főnöm kell még a saját levemben

Az hatalmas különbség, hogy magamat alázom meg, vagy a sorsom aláz meg engem

Így a két ébredésem is más súlyú

Ha meg a sorsom sem tudja megtörni a nagyságomat, milyen kemény nyakú is vagyok, ragaszkodásomban a porhoz