Amikor azt mondod, maradékom, akkor két dologra gondolhatok

Jobb, ha arra gondolok, minden korábbi nemzedék, korábban elérhette, hogy elérje a méltóságot

Magam meg utoljára maradtam

Utoljára, mert eljött az ideje a korszak lezárásának

A korszaknak, ami ugyan szenvedtet, de egyben megszentelő

Jobb nekem a kicsinységemre gondolnom, mint a nagyságomra

Az akaratomon kívül nincs más bennem, ami az enyém

És amim egyebem van, és egyebem, ami nincs, az mind az eszközeim, amim nincs, azok a jobb eszközeim

Szenvedtetek, és szenvedtetnek

Jobb nekem, ha szolgálok, mert abban van az ébredés

Ébredés, ami szeretetben tanul, az alvás szenvedésben tanul

Ami szenvedtetésem, azok az elsöprői az alvásomnak

Megválasztom a sorsomat

Jobb nekem elhinnem, mint elhessegetnem a gondolatot a kényelmemért

Mindenki tapasztal, aki szolgálva él, élve él, az sokat tapasztal

Aki haldoklásában él, aki magának él maga miatt, az nem tapasztal

De aki nem tapasztal, mert nem akar tapasztalni, annak is megadod egyszer a tapasztalást

A szenvedtetés korszaka lezárul, paradicsomot teremtettél, és mégis a szenvedtetés korszaka az, ami lezárul

Siessek szenvedtetni, mert tovább már nem lesz lehetőségem az új korszakban szenvedtetni, vagy éppen megállítsam a szenvedtetést?

Az a nagyságom, ha másban akarom megállítani a szenvedtetést

Az a kicsinységem, ha magamban akarom megállítani a szenvedtetést, másoknak szolgálva

Tanulásom a szenvedtetés, de magasabb osztályban tanulásom a szolgálat

Kiszabadítva mindent, ami lekötözte magát az önös akaratába

Már nem kényszerben, és még nem szabadságban, a jobb segítőim azok, amikkel nem bírok

Amit adok, az lesz az osztályrészem

Amit nem adok, azt nem birtokolom