.kaktusz

 

 

Az ember, ha feltekint éjszaka

a ragyogó júniusi égboltra,

s a csillagoktól kérdezi,

az égi lámpások állása azt feleli:

a június valaminek a kezdete,

és valaminek a vége,

búcsú a csodás tavasztól,

de utána rögtön

 a nyarat köszönti…

s mint az élet, ez a hónap is olyan,

ritkán tökéletes,

de van benne sok szépséges,

örömteli, boldogságos nap is…

van úgy, hogy az eső rosszkor,

s van, hogy a legjobbkor érkezik,

hogy a gyümölcs érik szépen,

s van, a porba lepottyan zölden…

de amit onnan messziről a csillagok

 letekintve láthatnának,

ha volnának jó megfigyelők,

az az lenne, hogy legyen a június

akár a legtökéletesebb, tele virággal

és napsütéssel,

vidámságra csalogató madárfüttyel,

finomabbnál finomabb terméssel,

simogathat a legfinomabb szellőcske,

de ez a sok pazar ajándék

önmagában mit sem ér,

s hogy az embernek igazából

csak akkor tökéletes a június,

ha van benne igazi szeretet is.

 

2012. május 31.