Tóth Roland

Június könnyei

Hűvös léptű június,
emlékszel gyermekkorom napsütötte,
tücsökdalos mámorára?
Emlékszel még?
Az orgona illatú hajnalok is
bágyadt ködökbe vesztek rég.
Sebzetten állok most
a sötét ég alatt,
rohanó éveim jó részét,
már a múltba pazaroltam.

Felhőkből szűröm a nap reményét
és elpanaszolom az esős
délutánok, vajúdó szürkeségét.
Záporaid után, már nem
boltozod fel a szivárvány derű-íveit,
hajnalban, mikor párát sóhajt földed,
vad szelek törlik le,
a virágok megédesült, lágy könnyeit.