Lázár Horváth Zsuzsanna

Örvény

 

 

Belezuhannék bodzavirágok
ezerszirmú illatos tengerébe,
míg a kerten átlibbenő vidám szél
olajfák édes-sárga zsongásával
taszítja emlék-örvénybe szívem.

*

Te vagy a fény

 

Kellesz nekem,
mint sivatag vándorának
az oázis éltető vize,
mint tikkadt földnek
a langy eső,
mint virágnak
a Nap áldott melege,
mint a világnak
a szeretet hite.
Te vagy nekem a remény
Te vagy a fény
az ösvény végén.

*

Rózsák

 

Az éj bár rövid volt
s a reggel álmos még,
rózsák integetnek
ablakom négyszögén.

Ébredéskor mindig
rajtuk pihen szemem,
a fán madár dalol
s Nap ragyog fényesen.

Lágyan cirógatja
rózsáim bíborát,
felszárítva róluk
hajnalnak harmatát.

Legyen vidám napunk
ők is ezt akarják,
ahogy szélben ringva
illatukat ontják.