2018. június 20-án elhunyt Kányádi Sándor. Nemrég volt 89 éves.
Számos, ide már bemásolt versén túl most az aktuálisak közül is válogattam.
.
.
Ballada
.
Ad notam François Villon
.
több évszakot írtam mint értem
akár a befagyott patak
citeráztam dermesztő télben
jeget-pengető hangokat
kapaszkodtam őszi levélbe
óvtam hiszékeny ágakat
hogy akarata ellenére
senkit se boldogítsanak
.
aszályban esőért iáztam
mint a csökönyös szamarak
megvetettem büszkén a lábam
nem fogott jó szó jobb falat
sem ostorra sem ösztökére
föl nem hagytam az utamat
hogy akaratom ellenére
engem se boldogítsanak
.
itt állok öreg donkihótként
szánalmas hőbörgő alak
kitörlöm szememből a sokk-fényt
nem napfény művi sugarak
reflektorok rivaldafénye
és azon kapom magamat
hogy akaratunk ellenére
megintcsak boldogítanak
.
Ajánlás
.
jó Herceg mondd mikor lesz vége
és lesz-e új a nap alatt
és akaratunk ellenére
még meddig boldogítanak
.
/1991/
.
.
.
KŐKOPORSÓ
.
alkalmi versezet Molnár Józsefnek
Tótfalusi Kis Miklós méltó
és hűséges tanítványának
.
a világnak olyan
szögeletin élünk
ahol csak holtunkban
adják ki a bérünk
.
a mi ünnepeink
feketével írvák
támaszaink mohos
sírkövek és fejfák
.
és egy kőkoporsó
magasra emelve
mintha a szellemek
ravatala lenne
.
fölötte Szenczi-gond
Apáczai-bánat
s protestáló hitünk
mit reánk testáltak
.
hogy akadna mindig
kikben meglakolnak
meggátolói a
közönséges jónak
.
kiknek ujjbögyében
s elméjében loppal
jegyesül a jelen
jövő századokkal
.
s akik életükkel
föl-fölmosolyozzák
meggyötört arcodat
édes Erdélyország
.
/1991/
.
.
.
ÚGY FOGOK MEGHALNI
.
Úgy fogok meghalni
hogy még az utolsó
sóhajtásomat is
visszafogja előbb
fölveszi magnóra
valaki vissza-
pörgeti párszor ille-
delmesre tompítja
vagy éppen törli
maradjon az a kis
.
enyhe mosoly inkább
kesernye nélkül persze
az volt a jellemző rá
az a kis enyhe mosoly
sóhajtás nélkül mondja
valaki akinek foj-
togató kezét torkomon
éreztem egész
nyomorult életemben
.
/1977/
.
.
.
TÁRGYAK
.
A tárgyak lassan fölveszik
vonásaink, szokásaink.
Hozzánk lényegül ágy és asztal,
bensőnket őrzi, kitapasztal.
.
Kanál, pohár, villa és csésze
lesz az embernek alkatrésze.
Lassan a testünk oda fárad,
hogy a szék tekint bútorának.
.
Képek, lemezek, könyvek, szobrok,
féltve őrzött, meghervadt csokrok
szövetkeznek a fallal, s végül
a négy fal, lopva, belénk épül.
.
Elorozzák tőlünk a vágyat,
megunnak, később ki nem állnak,
zsigereinkkel összejátszva
juttatnak majd egyszál deszkára.
.
/1967/
.
.
.
KÖKORSZAK
.
Kovakő
alapkő
malomkő
kockakő
epekő
vesekő
határkő
kazánkő
ékkő
kékkő
lúgkő
zsírkő
tűzkő
műkő
sírkő.
.
/1968/
.
.
.
ÖRMÉNY SÍRKÖVEK
.
vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosakról tud ezt-azt mondani
.
vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki alszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot
.
vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek
.
vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel
.
/1982/
.
.
.
VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN
.
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
.
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
.
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
.
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
.
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
.
/1994/
.
