Szeretetláng Creative Commons License 2018.06.24 0 0 4786

Aggodalommal tölt el az, amit látsz, amikor ránk nézel

Amikor a természet többi életére nézel, akkor a szemedben nincs aggodalom

Mienk a döntés, szabadságban, vagy lekötözöttségben

Máshol nincs szabadság, egyedül Jézusban

És amíg nem mondok igent Jézusnak, a vélt szabadságom miatt nem mondom

Mert abból indulok ki, aki vagyok

De nem ismerem magamat

Mert ha ismerném magamat, akkor rohannék, hogy kiszabaduljak a rabságomból

Szabadságomért maradok a rabságomban, mint ahogy a szeretetemért utasítom el a Szeretetet

Gondolataim addig látnak, amíg a szeretetem elér

Szabadságomba meg úgy megyek, ahogy, ameddig tart az alázatom

Látásomat majd megadod, mint ahogy a szeretetedet is megadod, amikor megjön az ideje

Persze, ha a kőhöz hasonlítom a szeretetemet, akkor büszke vagyok a szeretetemre

Mint ahogy a keserű leves is édes, amíg nem kóstolom meg az édeset

Amikor elutasítok, azt utasítom el, amiről nincs fogalmam

Te pedig aggodalommal szemléled, mikor veszek a jóízűből

Mikor veszek már magamhoz egy falatnyit

Olyan vagyok, mint a gyermek, aki elutasít egy ételt, anélkül, hogy ízlelné

A gondolataimmal is így járok, nem engedem be magamhoz az igazságot

Nem is mérlegelem, hiszen benne van a belépésben a lemondás, attól meg rettegek

Ragaszkodok az elmúláshoz, pedig a gyökereim örök földbe, az életbe gyökereznek

Amíg meg a rabságomat tartom szabadságomnak, addig aggódva figyeled, mit teszek

Nedves, és hideg barlangban tartom magamat, és nem vagyok hajlandó kimenni a tiszta és egészséges levegőre

Pedig kintről hallom, a hívásokat

Valóban kintről szólítanak, gyere ki az árnyékból, gyere be