nem Peter a legfontosabb ebben a kerdesben. - írod

Más kérdésben pedig ő a frontapostol, akire Jézus Krisztus az egyházát (mármint az egyedül igaz katolikus egyházat) építette. (Ezt itt olvastam, nem a Szentírásban, hiszen ott ilyen nincs.) De ezek szerint bizonyos kérdésekben nem fontos Péter apostol példája. Ez meghasonlásnak tűnik.

Elsosorban Krisztusra nezunk - O a kozeppontja a kereszteny eletunknek, nem? - írod

De igen! Egyetértek veled, és örvendek, amiért így gondolod! Bárcsak ez lenne a meghatározója a fórumos beszélgetésünknek, amiről sosem feledkezünk meg!

Vajon nem elvaras-e a papjainktol, hogy oket ne az evilagi dolgok kossek le? - kérdezed

Pár sorral feljebb idézted, és ki is vastagítottad: Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról.

Végül ismét mondom, nem engem kell meggyőzz a cölibátusról, én nem annak létét tartom az Igével ellentmondónak, hanem azt, hogy ezt kötelező elvárássá tették tanítóitok, holott idézted Te is: ez önkéntes kellene legyen, Isten elhívása szerinti engedelmesség. És akkor Isten kegyelméből Szentlélek munkája folytán áldássá lesz a lelkipásztor, a gyülekezet, és az egyház számára is.

Hogy lehet a Bibliat "nem-emberi elgondolas" szerint ertelmezni? - kérdezed

Nagyszerű kérdés! Végre! Örülök, hogy ez foglalkoztat!

Mondjuk van egy elgondolás, ezt akár én ötlöttem ki magamban, akár hallottam valahol, de gondolkodok rajta: Vajon ez Istennek kedves dolog-e, vajon épít-e a hitben, vajon ezáltal áldássá lehetek-e a környezetem számára? De jó, mikor ilyeneken töprengünk, ez is Isten kegyelme! Előveszem a Bibliát. Ez jó kezdet! Lássuk, mit ír erről, ír-e valamit? Azt látom, hogy nem igazán találok olyasmit, ami igazolni látszana ezt az elgondolást, sőt, vagy nem beszél erről, vagy inkább elvetendőnek tűnik ez az elgondolás. Mit teszek? És ez a következő fontos kérdés!

Szimpatikus az elgondolás számomra, ragaszkodok hozzá, de ezt csak úgy tehetem, ha a Szentírásból ezt-azt figyelmen kívül hagyok, vagy megpróbálom átfogalmazni, átértelmezni. Nem is az van ott, ez érthető így is, meg amúgy is. Addig-meddig ügyeskedek, míg csak kiolvasom a Szentírásból, ami tetszik nekem. De van egy másik lehetőség! Ha egy gondolat, életgyakorlat nem tűnik összhangban lévőnek a Szentírással, akkor megvizsgálom magamat, hogy miért ragaszkodok ehhez mégis? Miért olyan nehéz nekem ezt elhagyni? És ha valóban nehéz, mert valamiért elképzelhetetlen számomra a kérdésről úgy gondolkodni, ami összhangban lenne a Szentírással, vagy legalább nem mondana ellen a Szentírásnak, akkor imádságban kérem az erőt, a bölcsességet, az értelmes és engedelmes szívet. Miközben persze igyekszek megérteni, mit is mond a kérdésről a Szentírás, kérek segítséget akár a lelkipásztoromtól, akár könyvtárakban búvárkodok, de mindenképpen a Szentírás alapján keresem a megoldást. És megélem, ebben nem vagyok egyedül hagyva, Szentlélek vezet, és Krisztusban mindenre van erőm. Nem rajtunk múlik, mégis, törekednünk kell erre.

Iszonyodjunk a gonosztól, és ragaszkodjunk a jóhoz! Erről szól, hogy mindent megvizsgáljunk, és ami jónak bizonyul, mert összhangban van Isten kijelentésével, ahhoz ragaszkodjunk, de ami gonosznak látszik, azt hagyjuk és kerüljük el! Látod, nem egyforma súlyú a két oldal! Ahhoz kell ragaszkodjunk, ami jónak bizonyul, tehát mindenképpen ahhoz kell magunkat igazítani. A másik oldalon nincs bizonyosság, elég, ha gonosznak tűnik, nem kell tovább vizsgálgatni. Ha úgy tűnik, mert van egy ilyen sejtésem, hogy ez nem kedves Isten előtt, akkor nem kell győzködjük magunkat, hogy ez nem is olyan rossz, ennyi még belefér a kereszténységünkbe, ennyit talán elnéz Isten nekünk... Nem, az ilyet elvetjük, nem foglalkozunk vele tovább! Mert inkább azzal foglalkozunk, ami Isten szerinti, neki kedves, hiszen ezzel lehetünk áldássá a ránk bízottak számára.

Így látom, és így próbálom ezt gyakorolni. De ha valaki Isten igéjéből ennél jobbra, igeibbre tanít, akkor ezt megköszönve engedek is neki, és követem őt ezzel kapcsolatban az Úrban, akinek dicséret és dicsőség mindörökké.