Ha felébredtem, akkor felismerhetem a tűt, amin át kell mennem
Felismernem a fokát
Ahol Jézus általment
Felébredek, mert az akaratod, hogy ébredjek
És most jöhetek, az erőszakommal, hogy legyőzzek magamban mindent, ami nem Te vagy
Hogy legyőzzek minden földhöz ragaszkodásomat
Legyőzve a nagyságomat
Minden megkülönböztetést legyőzve magamban
Felvállalva mindenben, és mindenhol a bűnbánatot
A másik elé törtetésemet felismerve, és visszafogva magamat
Nem a magasságom számít, hanem az, hogy ne nézzek el a másik felett
Onnét indulok, hogy elnézek
Még az ébredésemben, átnézek
Igen, hogy kisebbé váljak
Hogy Te lehessél bennem minden
Átadva a nagyságom helyét bennem
Mindig Téged találva
A gyengében is Téged látva
Meghallva a hangodat
Keresve, amit mondani akarsz nekem
A hitemben találva, és a hitemben lelve
Felébresztve a szívemet, a jelenléted ösztönzéseiben
Nem rápakolva magamat másra, hanem emelve a másikban
Szolgálva, és szeretve
A békédben, békédből részesülve, és szétosztva
Megalázva magamat
Semminek véve magamat
Ha megtalállak Téged, megtalálom, ki vagyok
Meglátom a port a sárban
Meglátok mindent bennem, ami ragaszkodik a sárhoz
Ha elfordulok, ha feláldozom a földhöz ragaszkodásomat, akkor helyet veszel bennem
Az ébredésem a kegyelmed, és nem az érdemem
Ha kiharcolom a jelenlétedet, akkor az már az alázatom
Aki nem vagyok, majd kiegészíted
Aki vagyok, arról lemondok
Minden lehet a ragaszkodásom a földhöz, és minden lehet a ragaszkodásom az éghez
Aszerint, kit tolok magam elé
Ébresztesz, még magam tolom magamat magam elé, ezért szükséges a kegyelmed
Amilyen mértékben bennem a fájdalom a jelenlétedben, az bennem a föld
A ragaszkodásaim a fájdalmaim a jelenlétedben
Te nem adsz fájdalmat
A szeretetedet adod
Nem egyszerre hagyom el a fájdalmaimat, hanem egyesével, felismerve, és elrúgva magamtól azokat
Erőszakkal leszakítva rólam
Magam leszakítva magamról
Veszek egy Tanításodat, és megadod hozzá a helyzetet
És helyzetben felismerem, Te adtad, Te engedted
Mintha nem lenne megoldása a helyzetnek, de a megoldása a helyzetnek, adod, ha követem, amit tanítasz
Mintha mélység lenne alattam, és valóban mélység van alattam, acsarkodó farkascsorda
Magamat felismerve bennük
Elutasítva magamat
Áthaladva a tű fokán
Ébresztve az acsarkodókat
Még maguknak akarnak, az az acsarkodásuk
Abból ered a fájdalmuk
Minden fájdalmukban megtalálhatják a ragaszkodásukat magukhoz
Hogy ismerek, vagy nem ismerek, hogy ismerek, az nem ment meg engem a fájdalomtól
Hanem ha lemondok magamról
Úgy, ahogyan adtad a Tanításaidban
Nem nélkülözhetem a Tanításaidat, hogy majd megoldom
Hanem a szükségem a felismerések
Hogy azért legyek hálás, hogy én kaptam – a másikért kaptam
Hogy azért legyek hálás, hogy a másik kapott, azért hálás lehetek
Abból ébredek, aki kapott, az lemondott magáról
És akkor magamban is Téged talállak
A hálámban is lemondva a megkülönböztetésről
És a kéréseimben is lemondva
