Nem tudom, hogy ki minuszolt, de elgondolkodtató. Az egyetlen(? lehet több is van, ezen akadt meg a szemem) épelméjű hszólást valaki minuszolja.

Mondhatni "általános iskolai" anyag, hogy monogámia (1 férj és 1 feleség) való Istentől=Házasság intézménye/szentsége. 

 

Ahogy a topicban folyó vita is elgondolkodtató. A házasságtörésről: ma is szemeztem a késsel. Van akkora intelligenciám, hogy képes legyek átérezni, átgondolni mindazt, amit az exnejemnek okoztam. (Hiába két éve volt válás, a váza leesett. A törés ragasztás után is meglátszik. Akkor is átérzem, ha soha többé nem látom. A váza állapotán ez nem változtat és én vertem le.) Okkal gyűlölöm magam (aki személyesen ismer az tudja, érti) és ha mázlim van, akkor a héten kisiklik a vonatom és nem élem túl. Jó volna. 

 

A minap agyaltam azon, hogy milyen mázlisták voltak azok, akiket halálra köveztek 2000 éve házasságtörésért. Persze csak abban az esetben, ha a lelkükért zajlott a kövezés. Szerintem azért. Szerintem. Elképzeltem, hogy felém repülnek a kövek, a lelkemért. Képzeletben az járt a fejemben: "ez jó érzés, boldog vagyok, végre, a lelkem megmenekült."

Egyáltalán azért volt?

 

Van 1 igerész, nem tudom hányan értik. Én kifejezetten:

"És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté ev 10,28)

(*) Tudok sztorikat, de lényegtelen, hogy más keresztények mit és hogy, miként, ez az én dalom és ez rólam szól.