László Noémi

 

 

PIPACSMEZŐK

 

Mutasd nekem, ha még lehet,

a szél söpörte, tág mezőt,

a moccanó rezgőfüvek

legyezte lusta levegőt,

csak annyi áttetsző eget

mutass, amennyit játszva is

a földtől pár arasznyira

elbír kerengő ujjbegyed.

 

Mutass páncélos mag körül

egymásra hajló íveket;

az évszakot mutasd, amint

megérleli a díszletet;

egy képet adj, amit a szél

fejed fölött majd átszakít,

s csak szórja rád pipacsmezők

elillant lepkeszárnyait.

 

 

Papírhajó, 1996 [41.]