László Ibolya
HAJNALI RIPORT
Álmosság didergeti léptükre még a várost,
korán kelnek az utcaseprők, ők kelnek legkorábban
galambetető szelídséggel hétfői tisztaságot szórni.
Csend szövi még az álmot a boltok szempilláin,
de mikor fehér szárnyán megjő a kenyérillat,
beledobban a csendbe az új nap szívverése;
hangyaboly-sietéssel áradnak meg az utcák,
s betöltünk minden zugot, mint a kiáradt tenger.
Gyárkapuk kitárt karja ölel magába minket,
olajfekete gépek, röpítő paripáink…
Mögöttünk most a város hanyatt fekszik a napban,
ibolyát, hóvirágot kosaraznak a nénik,
és hangos madarak helyett – kedves, öreg rikkancsok –
kikiáltják a márciust!
Köznapi lobogás [33.]