Szerintem ne hamisítsd meg a Bibliát, azért pedig főleg ne, hogy emberi hagyományt igazolj ezzel! Ez az én véleményem, mások másként gondolhatják, hiszen akinek Isten kijelentése nem Szentírás, természetesen szabadon átírhatja, átfogalmazhatja a Bibliát, de mégis, szerintem inkább megérteni kellene, nem az emberi elgondolásokhoz torzítani. A cölibátus a ti jellegzetességetek, ettől vagytok katolikusok, hát őrizzétek, örvendjetek neki, éjék meg a lelkipásztoraitok, legyen áldássá nekik és gyülekezeteik éltében, de ami nem a Szentíráson alapul, azt ne próbáljátok onnan magyarázni, abban az esetben semmi esetre sem, ha ez csak így megy, ha kitekeritek és átértelmezitek azt!

Ebben könnyű követni Jézust, pedig nem csak ebben kellene, hogy példa legyen lelkipásztoraitok számára!

Ezt én farizeuskodásnak látom (de mondom, ez az én látásom, ami a Szentíráson alapul, mások, más alapokon, nyugodtan láthatják ezt másként)! Sem az nem épít, mikor emberekre elhordozhatatlan terheket raknak, sem az, mikor megkönnyítik a Krisztus követést, mondván, ennyi elég, ne nősülj, és máris Jézus élete ábrázolódik ki rajtad. Sem ez, sem az nem őszinte dolog. Amikor valaki így dönt, tegye, és legyen áldássá az életében, de ezt kötelezővé tenni nem lett volna szabad! Hiszen maga Jézus is így tanított: Aki el tudja fogadni, fogadja el! (Máté 19,12) Nem úgy tűnik, hogy ez kötelező cölibátust jelentene, főleg nem az derül itt ki, hogy Jézus elítélné azokat, akik nem maradnak nőtlenek/férjezetlenek Isten országáért.

Különben a Máté 19,1-12 rész nem a papi nőtlenségről szól (bár a katolikus lexikon innen vezeti le a cölibátust), hanem arról: aki házasságban él, az legyen felelős a házastársa iránt: a férfi legyen feleségének felelős gondviselője, az asszony pedig engedelmes segítőtársa férjének, így ábrázolódik ki a házasságukban Jézus Krisztus és az egyháza közötti szeretetkapcsolat! (Az egyház szó ebben a topicban magyarázatra szorul, azt értem ez alatt, amit a Szentírás: az egyház a Jézus Krisztust követők közössége, akik tisztelik Istent -már csak ezért sem bánnak könnyelműen és könnyű szívvel a kijelentésével-, szeretik és engedelmesek az Atyának, szóval nem egy bizonyos felekezet kizárólag, hanem Isten elhívott és megszentelt népe, akik hit által kegyelemből Krisztuséi.)

A választható cölibátus lehet kegyelmi ajándék, de a kötelezővé tett cölibátus vagy elhordozhatatlan teher (amint erről a nyilvánosságra kerül példák is bizonyítékok, és ezek a nyilvánosságra került esetek talán csak a jéghegy csúcsát jelentik), vagy megkönnyített törvény, így is, úgy is törvényeskedés és az ember cselekedetében való bizakodás. Ha szabadon dönthetnének a leendő lelkipásztorok erről, akkor még akár biblikus is lehetne az 1Kor 7,32-35 alapján, bár ha ennek érdemszerző hatást gondolnak, akkor inkább egyáltalán nem kellene ezt erőltetni!

Megelőzendő a várható reakciókat, és azok elmérgesedését (ezen a topicon ilyesmivel is kell számolni), előre szólok, nem szeretnék erről vitatkozni, csak azt kívánom, legyen a Szentírás valóban Isten tévedhetetlen igaz szava számotokra, ami úgy lehet azzá, ha nem emberi bölcselkedéssel próbáljátok kitekerni, hogy valamiként igazoljátok az emberi elgondolásokon alapuló hagyományaitokat, hanem megérteni próbálnátok, mi íratott meg!

Amúgy nekem úgy tűnik a Szentírás alapján, hogy Péter anyósa volt özvegy (ezért lakott Péter családjánál), de ezt a kérdést, úgy tűnik, Szentlélek nem tartotta fontosnak, így hát erről semmit sem jegyeztek le az evangélisták, noha ez a történet három helyen is szerepel a Szentírásban (valamiért tehát fontos ez a történet, és nem a cölibátusért, hanem az kellene tanulsággá és követendő példává váljon, hogy Péter anyósa meggyógyult Jézus jelenlétében, és háláját azzal fejezte ki, hogy szolgált nekik).

Még valami! Amikor egyedi értelmezést adsz a Szentírás valamelyik részének, akkor minimum illik erre igehelyet hozni, hogy lássuk, mit értesz félre!