Markó Béla

Kilátás

Úgy képzeltem, hogy mind fennebb jutok,
ahol majd egyre nehezebb a korral
megbirkózni, sok csenevész bokorral,
s az is lehet, hogy végül nem tudok

még megpihenni sem, de érkezésem
kárpótol mindenért, mert meztelen
fekszik a völgy, míg nézem nesztelen,
s fokozhatnám tovább, mivégre éltem,

ám attól tartok, mindez csak egy giccses
költői kép, nem több, és mégsem így lesz,
ellenkezőleg, süllyedek, s nagyobb

már nálam, persze, lassan-lassan minden:
szemem előtt az irgalmatlan Isten
fűzöld cipőfűzője felragyog.