BFK. Kővágóörs-Badacsony.'18.06.05.

 

 

 

 

 

 

        

             Ebben a korán bedurrant kánikulában csak óvatosan szeretek túrát tervezni,ezért is választottuk erre a meleg a napra ezt az aránylag rövid szakaszt,mellyel befejeztük a mozgalmat.A meleg végett igyekeztünk minél hamarabb megérkezni az egykor jelentős, középnemesek lakta  településre,ahol a híres költőházaspár (Gyarmati Fanni-Radnóti Miklós)a nászútjának egy részét töltötte. A faluban különös tisztelet övezi "Füst a szemében"-t,talán egyedüliként az országban,utcát is neveztek el róla.Mivel a lehető legkorábbi buszt választottuk,így már fél hét után pár perccel le is kecmeregtünk a járatról és rövid falunézés után bekapcsoltuk az utánégetőket,a még ekkor elviselhető időben és egy hosszú aszfaltkoptatásba kezdtünk Kékkútig.A Káli-medence látványa feledtette a percenkénti ugrálást a kamionok elől,melyek az ásványvíz üzem termékeivel rongyoltak a szűk országúton.

 

 

                   A Theodóra-forráshoz érve,már nem csak a foglalatból ömlött a víz,hanem rólunk is izzadság formájában,ezért pihenőt vezényeltünk,kortyoltuk a friss,üde ásványvizet,mely mentes formában tör elő a művészien kialakított foglalatból.Pedig a mai technológiával megoldhatnák,hogy dúsítsák széndioxiddal és egy kis olaszrizlinget is keverjenek bele :) :D :D :)

 

  

                       Kékkúton ,mely talán a legszebb település az egész Balaton-felvidéken pillanatok alatt átrongyoltunk és a tűző,egyre forróbb napsütésben poros úton ,kérődző tehenek,legelésző lovak és szamarak közt értünk be Salföldre.Itt még a természetvédelmi Major zárva volt,de a kedves személyzet beengedett bennünket. Begyűjtöttünk egy Nemzeti Parkos stemplit és itt már sikerült egy-egy olaszrizling hosszúlépéssel is frissíteni.

 

                         Salföldről hosszú kaptató után végre beértünk a Cseres-hegy árnyas erdejébe,megkerültük Aligvárimajort s máris a Csigó-tag hatalmas szőlőparcellájának mentén ereszkedtünk.Itt már ismerős volt a táj,hisz jártunk itt a Balaton-kör bejárásakor.A hatalmas táblában egy hatalmas géppel permeteztek,még jó,hogy a traktoros nem csak szórta a permetet,hanem a szemét is nyitva tartotta,így megúsztuk,hogy minket is tartósítsanak.

 

 

                           Sziklák,mellett-alatt kapaszkodtunk a Csöng-hegy gerincéig,ahol feketefenyvesben vándoroltunk a Salföldi kolostorrom letéréséig,mi ide most nem mentünk le,hanem megkezdtük a meredek ereszkedést a Badacsonyörshöz tartozó Öreg-hegyre,ahol megkapó panoráma tárult elénk(Badacsony,Gulács,Tóti,Csobánc),csak az a kár,hogy a növényzet és az épületek sokat kitakarnak .

 

                              Innét már tempós haladással értük el Badacsonytomajt,ahol a Két-tornyú templomnál pihenőt és törzsi gyűlést tartottunk.Ugyanis innét a kék a 71-es melletti járdán tűző napsütésben vezet Badacsonyig.Mivel még éreztük a bugit s az idő is csak 11 körül járt,ezért úgy döntöttünk,hogy a S- -on felmegyünk Badacsonyra és rendhagyó módon zárjuk a mozgalmat,ráadásul ebből az irányból még nem is jártunk a hegyen.

 

                               Szuszogtató emelkedők után előbb a 2014-ben felszentelt az egykori Felső-Kolónia omladozó bányászlakásaiból épített I.Szent István Király kápolnát vizuáltuk meg,majd tovább kapaszkodtunk a Klastrom-kúthoz,mely egy sötét,nyirkos völgyben fakad.Na itt megjöttek a vérszívók hadai. Több száz,mit több száz,ezernyi szúnyog lepett meg bennünket.Hiába jártuk a rítus táncot a küzdelmet elvesztettük ,így csak gyors fotozás jött s máris tovább álltunk.

 

                             Vadregényes bazaltfolyások közt kapaszkodtunk fel a Kuruc-körútig nyomunkban az ádáz ellenséggel.Gerincvándorlásba kezdtünk a Rózsakőig,ahol megcsodáltuk a megunhatatlan panorámát s megszokásból ráültünk a kőre,bár rajtunk már nem kell fogni a hiedelemnek.

 

 

                               Óriáslépcsőkön  ereszkedtünk a Kisfaludy -forrásig,majd az Imre Pincénél a barátságos pultostól rendeltünk két rózsakő hosszúlépést,nem épp barátságos áron(1000huf).Még látszik az előszezon nagyon kevesen voltak a népszerű helyen,ráadásul most egy gondozatlan képét mutatta a hegy.Sok volt a gaz,szemét.

 

                                     A központban megdöbbenve láttam,hogy az ikonikus Hableányt is elérte a rombolás szele.Vaj'h mi lesz bontás után a helyén? A túrát a Rablósoron a kedvenc bisztrónkban (Alapozó bisztró) a retro jegyében zártuk.Első egy sült keszeget kért kéknyelűvel én pedig egy retrós hambit jaffával. Ejtőzés után nem maradt más mint beütni az utolsó pöcséteket s megvárni a gyorsot,melyet egy Csörgő húzott.

 

 

 

A túra részletes,fényképes beszámolója