A GRAMOFON legújabb számában jelent meg az alábbi kritika a linkről mintákkal is bemutatott lemezről. A felvétel "Kiemelkedő művészi értékű" minősítést kapott.
https://hungarotonmusic.com/classical/dancing-cello-p9909.html
Hanglemezen is bemutatkozik Várdai István .új csellója - valójában mar nem annyira
új, hiszen másfél éve a birtokában van -, egy igazi mesterhangszer.
Az opusz egy korai, 1673-as keltezésű darab, amelyen korábban olyan csellisták
játszottak. mint Jacqueline du Pré, Lynn Harrell, vagy a közelmúltban Nina Kotova.
Dancing Cello című lemeze, amelyet a Singing Cello folytatásaként (szintén a
Hungaroton gondozásában), s ugyancsak Julien Quentin francia zongoraművész
kíséretével rögzítettek, nem is lehetne hívebb a címéhez: olyan válogatást kínál.
amelynek központi témája különböző mű- és népi táncok bemutatása a gordonka-
irodalomban.
Stravinsky Suite italienne-je neobarokk stílusbravúr, Pergolesi-témák szabad
felfogású adaptációja, a tarantellák és menüettek világát eleveníti fel. A lemez többi
darabját már inkább népi vagy népi ihletettségű táncok dominálják: Chopinnel a
polonéz még megkapja azt az esztétikai keretet, ami egy rusztikus motívumnak kijár
a szalonok vilagában, azonban Bartók I. rapszódiájának csellóátirata már
egyenesen közvetíti a folklór vakolatlan világát."A lemez legeredetibb szakaszát
azonban Gaspar Cassadó és Astor Piazzolla szerzernényei kínálják.
Előbbi egy kíséret nélküli csellóra írt háromtételes szvittel, utóbbi egy több mint tíz
perces, briliáns Grand Tangóval kap szerepet a műsorban.
Várdai játéka egyszerűen pazar: vérbő, testes és egészségesen "pozsgás", a
különböző karakterű és ritmusú táncok szinte magától értetődő
természetességgel buknak ki a hangszerből.
Balázs Miklós
