Röhrig Géza: Origó

ne lökdössél már!
ezért kutattál föl?
hogy így az utcán
a nyílt utcán rám törj?

 

kezdd újra
de most rendesen
mindent elmondok
haljak meg ha nem

 

üljünk egy padra
essünk túl rajta
aztán coki
te jobbra én balra

 

elmondom
hisz nagy vagy már a titkot
esküszöm a szent
szűzre hogy így volt

 

vízért mentem
sehol meg se álltam
férjem az okos
otthagyott a házban

 

s bár tettem
fokhagymát a bölcsőbe
nem riadt el
a rontás ördöge

 

belépve mindjárt
láttam kicseréltek
más volt az arcod
a kulád a térded

 

ríttál te is
hangom se kívántad
löktél rúgtál
a tejem kihánytad

 

mit tettem volna?
nem én szültelek
más volt a séród
más a kis kezed

 

a bába vágott
egy mogyoróvesszőt
’éjjel a parton
ezzel kenegesd őt’

 

’arra előgyün
a nádasból az anyja
előgyün
s a lajcsit visszaadja’

 

nyeltem a törkölyt
a békaugatásban
tízezer varangy
közepette álltam

 

’vetkőztesd le
állj terpeszbe
és üsd ahogy bírod
az Isten a bíród’

 

féltem rádsózni
a bába megintett
a szemedbe soha
sose ne tekintsek

 

nyeltem a törkölyt
a békaugatásban
tízezer varangy
közepette álltam

 

ő csak unszolt
‘gondolj lajcsikára
hát nem ő a lelked
legszebbik virága?

 

vagy ni gondolj erre
még a nevit se tudod
anya köll ennek is
üssed mán te bolond’

 

nyeltem a törkölyt
a vessző a kezemben
tízezer varangy
visszhangja bennem

 

‘bánod majd
hogy ilyen ócska voltál
ezzel itt
kinek kellesz most már’

 

‘nincs idő
az ég szerelmére
üssed vagy menjünk
ne nézz a szemébe’

 

‘ha nem kezded ütni
minden szíveddel
a fiad fog
elátkozni egyszer’

 

süllyedt a hold
a rigók ébredeztek
egyszercsak látom
csuromvér a tested

 

csoda hogy éltél
a bába mint a kámfor
többé sosem
látta a cigánysor

 

’erre gyün elő
meglásd a fiaddal’
ezt szajkózta
de nem jött csak a hajnal

 

gyerek voltam
tizenhárom
eredj szépen
Isten áldjon

 

vigyél körtét
hosszú az út
és ha tudsz
rám ne haragudj