Minden tiszteletem a túrabringásoké, a vállalása, megszervezése, a teljesítés, kitartás, akarat, ügyesség, erő tisztelete, elismerése. Bivakolással, vadkempingezéssel járhat, érthetően, és ez a megoldás is emberpróbáló - magam részéről kalapemelés. Ez nem lakókocsis kényelem, hanem emberpróbáló vállalkozás. Nyilván kiváló emberek "becsületesen" vadkempingeznek, nem tesznek kárt, ez a dolog nem a potyázásról és másokhoz behatolásról szól, ez egy elég komoly vállalása a nomád életnek, kihívásnak. Része a sokszor nagyon nehéz terep, a zsúfolt közutak kényszerű használata, ami elég félelmetes l. horváto-i filmeket, ahol alig van kiépített bringaút.

Megyek azokon a főutakon, tudom micsoda forgalom van. Soha nem mennék ott bringával, nem tréfa dolog.

Az egyes országok szabályozásai is érthetőek, akár megengedő pl a vadkempingre vonatkozóan, akár tiltóak. Érteni illik, és figyelembe kell venni, miért is van és miért az a szabály. Nem róhatjuk fel a saját szabályaikat, nem kifogásolhatjuk, hogy nincs kertés és tábla, meg egyáltalán mennyire elmaradottak, hogy nem engedik. Egy ország, amely a tengerparti vendéglátásból él nagyrészt, nem fogja támogatni a mindenfelé önkényesen letelepülők áradatát. Ezzel együtt sokfelé el lehet tölteni egy-egy éjszakát, csak számítani kell rá, hogy a helyiek sem támogatják, nincs meg ennek a kultúrája sem arrafelé, és súlyosan büntetik, ha óvatlan a letelepülő. Amúgy arra is van tapasztalat, (l.horvát fórumok, személyes), hogy a határon esetenként foglalást néznek v pl. lakókocsis hazafelé jövetelkor elkérik a kemping számát. Mondjuk 30 év alatt visszafelé tőlem nem kértek semmit, de lefelé volt kérdés, az előfordult. 

Szeretném ha az derülne ki a leírásaimból, nagyon tisztelen a bringásokat, vad és nem vad kempingezőket, van egy féltés is, mert komoly bátorságra és kitartásra van szüksége, aki belevág, és azt is szeretném, ha senki nem tenné ki magát kellemetlenségnek.