PMP 2 – Dömsöd-Ráckeve

 

 

Kicsit féltem ettől a szakasztól, mert nagyon „épített” környezetben halad, sok az aszfalt, viszont a lehetőségekhez mérten kevés a látnivaló, nem klasszikus túraútvonal.

Három napja a dömsödi vasútállomás bekötőjénél lévő buszmegállóban hagytuk abba a túránkat, ma ugyaninnen folytattuk. A buszról leszállva a szinte a megállóban lévő horgászboltban pecsételtünk, csodálkoztunk is, hogy május elsején nyitva van, de a kapitalizmusban a munka ünnepét mi mással lehet ünnepelni, mint munkával. Utunkat a Petőfi Sándor utcán folytattuk, ahol a múzeum sajna zárva volt. A templom előtti téren megállunk egy percre nagy költőnk szobránál, egyből eszembe jutott gyermekkorom egyik kedvenc verse: A tintásüveg. Én is úgy jártam mint Megyeri, csak nekem a nadrágomba folyt ki a töltőtollam. (Igen… amikor a hetvenes években iskolába jártam, nekünk még töltőtoll és itatós dukált) Fejet hajtottunk a világháborúk áldozatainak emelt emlékműnél, majd az utca végén kis kitérővel meglátogattuk Petőfi fáját.  

Elmajszoltunk egy szendvicset, majd elindultunk észak felé a „Középső” utcán. Május elejéhez képest az időjárás már nyárias volt, a nap erősen tűzött, az első izzadságcseppek hamar megjelentek a homlokomon. A dömsödi árapasztó zsilipjénél egy hatalmas ponty tetemét láttuk, pár lépéssel onnan, már a Dunában egy harcsa oszladozott.

 

 

 

 

 

Petőfi szülői háza

A Holt-Duna

Az árapasztó zsilipje

 

 

Az ünnepre való tekintettel szinte minden nyaralónál voltak, sokan kertimunkát végeztek, de a grillsütőket is több helyen láttunk működés közben. Némely illat sokáig elkísért minket. Az aszfalton ugyan gyorsabban haladtunk, mint a szántóföldön, de állandóan félre kellett állnunk, mert nagy volt az autóforgalom. Elképzelhető, hogy mi lehet itt nyáron, amikor minden nyaralóban folyik az élet. Időnként egy-egy stégre benéztünk, hogy hátha látunk vízimadarakat, de a nagy meleg miatt gondolom több eszük volt mint nekünk: nem lófrálnak melegben…Egy kicsit unalmas a túra ezen szakasza, így inkább az érdekesebb kapukra, épületekre és a régi jelzésekre összpontosítottunk, találtunk is néhány különlegességet.

 

 

 

Érdekességek menet közben 1 - Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak horgásztanyája

Érdekességek menet közben 2 - Mennyivel is lehet itt menni?

Érdekességek menet közben 3 - Egy régi piros jel

 

 Az aszfalt ontotta magából a meleget, így egy boltba menekültünk egy jégkrémért. Míg hűltünk, a teraszon komoly rexcsata folyt a helyiek között. Fél óra ejtőzés után folytattuk utunkat, az aszfalt már ontotta magából a hőséget. Hiába „városi” szakasz vittem magammal 3 liter vizet, amiből rendszeresen ittam. A kanyarban lassan feltűnt egy templomtorony a távolról: Ráckevéhez közeledtünk. Az egy toronyból lassan három lett, és az aszfaltot sétányt váltotta, a kedvünk is jobb lett miatta. Sok szép virág és fa virágzott, az illatorgia betöltötte a környéket. Felnézve az utcatáblára már nem is csodálkoztunk: a Virág utcában gyalogoltunk.

 

 

 

 

Ráckeve tornyai

Minden virágzik

A jelzéseldugási verseny győztese

 

 

Rendezett a város ezen része, aranyos porták között értük el a belvárost. Az Árpád-híd lábánál lévő kis parkban elköltöttük ebédünket, kicsit ejtőztünk, majd a hídon átkelve körbenéztünk a városban. A bíróság tornyába néha megengedik, hogy felmenjen az ember, de ma az ünnep miatt nem volt szerencsénk, az őr hajthatatlan, pedig onnan pazar a kilátás. A református majd a katolikus templom meglátogatása után a műemléképületekkel zsúfolt Kossuth utcán folytattuk utunk a mai végcélunk a HÉV végállomás felé. Útközben megálltunk még az Árpád vezér monumentális oszlopánál, majd rácsodálkozunk a bezárt Savoyai kastély kapujára.

 

 

 

 

A képtár szép épülete

Itt már nem javítanak semmit

Árpád vezér

 

Az állomáson sikerült bélyegzőt kapnunk, majd egy fagyi és egy üdítő után percre pontosan indult zöld vonatunk az otthonunk felé. A jelzettség végig jó volt. Az egyik jelzést a szerencsének köszönhetően vettük észre, jól elrejtették. Végül, a számvetésnél jöttünk rá, hogy mégsem volt unalmas ez a szakasz, csak más élményekkel, benyomásokkal gazdagodtunk, mint egy "klasszikus" túrán. A szakasz logisztikája egyszerű, szinte óránként indul Dömsödre busz és a Ráckevei HÉV is sűrűn jár. Összességében a kitérőkkel együtt 14 és fél kilométert sétáltunk össze. Folytatás hamarosan.