„….. , én vagyok az, Jézus. Ne engedd a megtévesztőnek, hogy rászedjen téged! Mindaz, amit neked adtam, az enyém.

Miért hallgatsz rá? Megedzettem hallásodat, felnyitottam szemedet, hogy láss engem, miért kételkedsz? Sok szolgámnak adtam meg ugyanazt a kegyelmet, mint neked, miért kételkedsz? ….. , báránykám, én vagyok a te jó Pásztorod, aki zöld mezőkre vezet téged, hogy megpihenj. Karjaimban oltalmazlak, Szívemben megpihentetlek, mindig rajtad van tekintetem, miért kételkedsz műveimben?

Tudom, de engedd, hogy tökéletesítselek . Látod? Szeretet vagyok. Most együtt, én és te, a te kezed az enyémben. Nem engedem el kezed, nehogy megfeledkezz jelenlétemről. Jöjj, mi ketten?

Akkor szeretném hallani!

Végül a mi Szívünk fog győzni.

Én vagyok. Engedd meg, hogy leírjam azt, amit fent a kis szobában mondtam. Azt mondtam, hogy "Vigyél ki engem innen!"

Mennyire örülnék, ha Fiam velem lenne, ….. , menj és látogasd meg, hívott téged!

Jöjj és segítelek minden  kötelezettségedben. Az én Lelkem van rajtad, ….. . Szeress engem, taníts szeretettel, mi ketten?”