No persze az elképzelésemen - jgy menet közben - még finomítani is lehetne úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon:

Tehát. Tegyük fel, hogy az emberi lélek nem halhatatlan, de rendkívül szívós, "x" évvel túléli a test halálát és képes szenvedni. Abban az ismeretlen Isten nélküli dimenzióban, amit szimbolikusan örök tűznek nevezünk, lényegében minden "lélek" el ég (azaz idővel megszűnik létezni). Viszont az erősebbek még elpusztulásuk előtt felfalhatják a gyengébbeket, tehát Sátán annál tovább fog ott élni, minél több energiaforrást halmoz föl magának. Mivel az ember Isten képmása, ezért Sátánnak kitűnő eledel, és ezért logikus, hogy Sátán végső (az örök tűzbe irányuló) számüzetése során magával akarja rántani az energiaforrásait, hogy sok-sok millió évig még nem pusztuljon el, hogy gondolkodhatjon a revanson.

Tehát a bibliai "örök tűz" nem azt jelenti, hogy a lélek uk-muk-fukk megszűnik létezni, hanem fokozatosan szűnik meg létezni úgy, hogy "x" évig fokozatosan gyengül, amit szenvedésként élhet meg. Ugyanúgy hat az "örök tűz" Sátánra is, ezért akar "valahonnan" energia-utánpótlást, hogy minél tovább húzhassa. Ez szerintem így elég logikus.