Sziasztok!

lmesélem a tapasztalataimat, hátha valakinek segítségére lesz, látom aktív a fórum. :) Az általános iskola elején ütött be a ménkű a szemembe és elég durva szemüveget hordtam azóta is. Sok mindent utáltam benne, de egy fura dolog mindig zavart a szemüveggel kapcsolatban. Attól féltem, hogy vezetés közben egyszer belerobban a légzsák az arcomba vagy becsillan egy fontos helyzetben, és ettől majd valami baj ér miatta engem vagy másokat. Ettől a lehetetlen dologtól paráztam a legtöbbet. Ez a nem túl megalapozott félelmem akkor erősödött fel igazán mikor elkezdtem Ausztriába ingázni. Egyre többet vezettem, egyre jobban paráztam. Végül az "vezetett" a margitszigetre, hogy ettől a félelmemtől is megszabaduljak. Addig olvastam a lehetséges műtétfajtákról, míg végül áprilisban megműttettem a szemem a VisuMax-al (Focusmednél). Miért pont a Focus mellett tettem le a voksot? Ismerősök jó véleményén túl nekem például az jött be, hogy valahol olvastam, hogy a klinika fejlesztette ki a femto eljárást, amit ma már az egész világon alkalmaznak. Ez megnyugtatott, gondoltam akkor már csak értenek hozzá, ha ők fejlesztették ki tudományos alapon. A látásomról annyit, hogy a jobb szemem -6,5 míg a bal szemem -6,75 volt, megspékelve cilinderekkel. Ezt azért el lehet képzelni, hogy mekkora "sötétséget" jelent a valóságban. Szemüveg nélkül gyakorlatilag vak voltam, fényeket, alakokat láttam, mint az egysejtűek. :) Igazán annak is örültem volna, ha egy erős feles dioptriát összehoznak, mert ahogy mondom túl sokat nem láttam a világból. Nem hogy szemüveg nem kellett, az egy hónapos kontrollon a jobb 125%, és a bal is 125%-os lett!

A műtét napján alig kellett várnom, a doktornő, aki vizsgálatot is levezette, nagyon kedves volt. A kérdéseimre segítőkészen válaszolt, majd szépen bekísért. Az elején izgultam, de megfogták a kezem és segítettek ellazulni, már amennyire egy ilyen helyzetben el lehet... Persze a fájdalomcsillapító szemcsepp is jól esett. A műtét után az elején alig mertem pislogni, kinyitni a szemem, de azt már érzékeltem, hogy elég sok mindent látok, felismerek, pedig akkor már nem volt a szememen semmi. Az első este parás volt, alig emlékszem valamire, csak hogy állandóan csekkolom, hogy még látom a világító óra számlapját, vagy már nem. Általában láttam :)). Volt, hogy homályos volt, de valamicskét mindig láttam. Hunyorogni nem mertem. Másnap délutánra már szinte teljesen élesen láttam, hála a a lézerek mellett a sok-sok Tobradexnek. A szem kiszáradására fel kell készülni, önteni kell a cseppeket, nincs más lehetőség. Amúgy hihetetlen érzés volt! Többször a már "nemlétező" szemüvegemhez nyúltam megszokásból. Higgyétek el, nagyon felszabadító, hogy nincs többé szükségem rá! A műtét óta eltelt egy hónap, és néhány homályos pillanatot, meg a rengeteg szemcseppet leszámítva kiválóan látok. Ha megyek a fél éves kontrollra, arról is beszámolok, ha nem baj. A műtét utáni egyetlen kellemetlenségem a hajmosásból fakadt, csak segítséggel vagy szemkötővel tudtam/mertem hajat mosni, hogy ne menjen a szemembe a víz, de hát kit érdekel!?! :)